Szerintetek van még rá esély, hogy az exem visszajöjjön hozzám?

Igazából három hónapja voltam vele együtt, és boldogak voltunk, bár sokat cívódtunk. Nem veszekedtünk igazán, csak vitatkoztunk, de közben fogtuk egymás kezét, stb. Mindkettőnknek ez volt az első kapcsolata, és közben csak egyszer merült fel a szakítás. Az elején én nagyon bizonytalan voltam, nem voltam benne biztos, hogy tényleg tetszik-e, stb., de aztán nagyon boldogak lettünk. Volt hogy eléggé felhúzott, láttam, hogy kevés a közös érdeklődésünk, és elgondolkodtam, hátha véget kéne ennek venni, de mindig beláttam, hogy szeretem. Kimondva akkor került szóba szakítás, amikor édesanyám, a rossz jegyeimre hivatkozva, kitalálta, hogy minden nap hatra érjek haza, kivéve pénteken, úgy, hogy mindig háromkor végzünk. A barátom szerint, ha ilyen keveset látjuk egymást, nincs jövője a kapcsolatnak, de aztán sikerült jobb belátásra bírnom. Végül, amikor már valóban szakított velem, azért történt, mert sokszor megbántottam, és nem adtam neki semmit se Valentin-napra, míg én tőle annyi mindent kaptam. Beismertem, hogy sokszor voltam bunkó, és a Valentin-napot is szégyellem, bár ő is jópárszor megbántott, és nekem kellett követelnem a Valentin-napi ajándékokat. Végül aztán két lány osztálytársammal (az exem 1 évvel idősebb) elment kávézni, nélkülem, mert egy suliba járt velük, és tök jó lehet velük beszélgetni. Én mondtam, hogy ez nincs nagyon ínyemre, vigyen engem is, de nem vitt. Félreértés ne essék, nem zavar, ha lányokkal van, van sok lány barátja, akik egyáltalán nem zavarnak, de ők nem az osztálytársaim, és amúgy is tudja, hogy nehezen barátkozom, nem sikerült még velük se jóba lennem, szerintem a minimum az lett volna, ha elvisz. Ezután másfél napot nem beszéltünk, aztán rámírt, hogy vagy fejezzük be ezt az egészet, vagy beszéljük meg. Na, hát ő befejezte. Én nagyon kivoltam, ő viszont látszólag boldogan élte az életét, ismét elment kávézgatni az osztálytársaimmal, és rögtön aznap, mikor szakított, már mondta, hogy majd holnap vigyem be neki a pulcsiját meg a cuccait, rögtön letörölte a közös képeinket, kirakott a highlightjából, és azt mondta, egyezzünk meg abban, hogy járhatunk egymás osztálytársaival, mert az úgy fair. Én külön rákérdeztem, hogy azért kérdezi-e ezt, mert tetszik neki valaki, de ő kikerülte a választ, és azt mondta, szerinte fair ha támogatjuk egymást az új pár választásban. Nagyon szeretett engem, én tudom, de akkor nem értem, hogy hogyan felejtett el ilyen gyorsan? Az anyja jobban ki volt akadva, mert azt mondta, nagyon megkedvelt engem, és hogy nem érti a fiát, meg nem is beszél, rögtön a szobájába megy. Most kipróbálom ezt a no contact rule-t, de persze ha szembejön majd mosolyogva ráköszönök, meg boldognak, üdének tűnni, hogy újra vonzódjon hozzám. Én, az előző szakítási kísérletét is figyelembe véve, úgy látom, nincs tisztában vele, hogy most mindennek vége, örökre. Akárkivel beszéltem, szerinte hülyeség ennyi miatt szakítani, és bunkóság, hogy rögtön aznap már ilyeneket kérdezget. Szerintetek rá fog eszmélni, hogy még szeret, vagy már beleszeretett egy másik osztálytársamba. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a szakítás utáni napon sokat könyörögtem, meg sírtam neki, de azóta eltelt két nap, és nem beszéltünk, mert rájöttem, ezzel nem megyek semmire. Ja, és eddig másfél nap volt a leghosszabb idő, amíg nem beszéltünk; meddig fogjuk bírni a 30 napos no contactot? Segítsetek, véleményt kérek!

16/L