Mit tennétek a helyemben?

Tudom hogy egy fasz voltam. Leirhatjatok meg parszor, de igy is tisztaban vagyok vele. Szaval a sztori:

Van egy fiu. Nagyon regota baratok voltunk. Igazabol segitettem neki egy lannyal, de aztan rajottem hogy feltekeny vagyok. Vagyis nagyon ugy tunt. Aztan nem jott osze neki, szoval en nem tudom mi utott belem, de azt hittem, hogy tetszik nekem ez a fiu. Igazabol fiatalabb is nalam, nem is az esetem, semmiben nem ertek vele egyet es nem erzem vele jol magam. Ne ertsetek felre, nagyon jofej, kedves, aranyos es vegtelenul oszinte, de egyszeruen nem. Lehet, hogy csak magara a szerelemre vagytam, nem a fiura. Elore haladtam. Na mindegy. Lenyeg hogy kiderult hogy a fiu belem van esve mar egy ideje es igazabol probalt lemondani rolam, de nem ment neki es en en ajj. Szoval szerintem sajat magamat is becsapva, de osszejottem vele. Es egy honapja huzom. Es nem tudom mit csinaljak. Hogy mondjam el neki, hogy mekkora barom vagyok??? Nagyon meg fogom bantani... Szerintem en vagyok az elso baratnoje. Es nem tudom mit tegyek. Probaltam ennek a dolognak eselyt adni, hogy hatha, de nem erzek iranta semmi vonzalmat. Csak baratkent tudok ra tekinteni, es nem tudom miert csinaltam ezt. Konkretan a barataim elott nem merem felvallalni ezt az egeszet. Egy kicseszett, erzeketlen szorny vagyok. Mit csinaljak??