Lányok, ti mit tennétek a helyemben?

Már lassan másfél éve együtt vagyok a mostani párommal, boldog vagyok mellette, mindent megad nekem és látom rajta, hogy őszintén szeret és komolyan gondolja velem.

És itt jön a de.

Különböző személyiségűek vagyunk. Én inkább pörgök, megyek ide-oda, szeretek kimozdulni, világot látni stb. A párom pedig inkább az a visszahúzodó típus: szívesebben ül otthon, számára az, hogy az élményekért fizessen az nem boldogság, világéletében nem bulizott a városban, nem is lett volna olyan baráti köre, akikkel bemehetett volna.

(Előző nyáron kicsit kimozdítottam a komfortzónájából, pozitívan csalódott, szóval sikerélményként éltem meg, hogy sikerült egy kicsit kipiszkálnom a csigaházából:D)

Azonban szerintem ebből a különbségekből adódóan pl.: nem nagyon szereti ha elmegyek egyedül bulizni a barátaimmal (eljönni meg nem jön el a fentebb említett okok miatt) és oké, hogy korona van, de egyszer vége lesz ennek az időszaknak is és ott fogok állni, hogy nem fog elengedni sehova... (Itt nem feltétlen a bulizáson van a hangsúly, ez csak egy példa volt. Hogyha nappal megyek valahova azzal nincs problémája, de ha már a barátnőmnél alszom, az is kicsit problémás. Hogyha lett volna osztálykirándulásunk, arra is húzta volna a száját...)

És igen, próbáltam már vele erről beszélni, de nem mondd semmi értelmes okot, bármennyire is faggatom. És ezért fáj a szívem, mert szeretem, de ezért zárkózzam be egy ketrecbe?

Mit tudnék csinálni, hogy jobb belátásra bírjam/jobban bízzon bennem? Vagy szerintetek ez egy halott ügy?

19L

25F