Csak játszom a fiúkkal?

Nem kertelek, próbálok mindent leírni tényszerűen úgy ahogy volt. 15 évesen jöttem össze az első fiúmmal akivel már ált. suliban is randiztunk, igazi első szerelem volt de a korral sokat változtunk. Miután összejöttünk elég hamar azt éreztem hogy komolytalan a kapcsolatunk, magát a fiút is gyerekesnek éreztem ami addig nem zavart hiszen egymásba voltunk zúgva és jól éreztük magunkat egymással, két hónap után viszont nem bírtam tovább és szakítottam vele úgy hogy megbeszéltük később ha érettebbek leszünk újra megpróbálhatjuk. Erre nem került sor, persze barátok sem maradtunk sokáig. Utána gimi alatt volt hogy párszor elhívtak randira, de még ha jól is éreztem magam ennek ellenére nem akartam folytatást, akkor úgy éreztem azért mert mégis csak nyomot hagyott bennem az az első nagy szerelem.

Aztán 17 évesen egy bulin összeismerkedtem egy sráccal, érettnek és idősebbnek tűnt a koránál pedig még fiatalabb is volt nálam. Jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk ismerősnek jelöltük egymást face-en stb. Ezután pedig randiztunk, sétáltunk, beszélgettünk és ekkor már eszembe sem jutott az első kapcsolatom. Viszont a 3.-4. randi után mégis megint kezdtem furán érezni magam, kedveltem a srácot és be is jött, de rájöttem hogy csak barátként tekintek rá, és az az érzésem támadt vele is mint az első kapcsolatomban ami akkor még nem tudatosult bennem, hogy amikor csak együtt vagyunk folyamatosan csak figyelemre vágyik. Már nem mintha nem érdekelte volna mi van velem, de én lassabban megnyíló típus vagyok, ők pedig mintha mindketten pillanatok alatt a fejemre nőttek volna. Persze ő össze akart jönni velem úgyhogy ebből sem lett semmi.

A barátaim szerint én vagyok fura hogy kikosarazok minden jófej srácot aki belém esik, szerintetek akkor tényleg csak játszom a fiúkkal? Vagy még nem állok készen egy kapcsolatra? Esetleg idősebb pasikkal kéne próbálkoznom?