Miért tekintek egy kapcsolatra ilyen lehetetlenül, és mit tudok ellene tenni?

Kezd mondjuk azzal, hogy 16 évesen nem éled meg az életed traumájaként azt, hogy nem volt még "igazi" kapcsolatod... mert hát valljuk be baromira nem vagy még elkésve semmivel. Azzal sincs semmi probléma, hogy még nem csókolóztál, nekem pl. 18 évesen volt az első csókom, az első kapcsolatom pedig csak 20 évesen (lány vagyok), és bár jóval korábban is vágytam már arra, hogy legyen mellettem valaki egyáltalán nem bántam meg, hogy ennyit kellett várnom, mert 16-20 évesen az embernek bőven van 1000 másik dolga, amivel el lehet foglalva a párkapcsolat és az örökös "nagy ő" hajszolás helyett.

Szerintem a legfontosabb az, hogy ne feszülj rá erre a témára, ha nagyon tenni akarsz valamit akkor ismerkedj az interneten, vagy akár az ismeretségi körödben személyesen, de nem annyira fontos az a tapasztalat, hogy olyan lányokkal is randizgatni kezdj, akikkel nem is tudsz semmit elképzelni, csak az a cél velük, hogy legyen valami, mert az jobb, mint a semmi.