Mit tegyek, hogy összejöjjön egy kapcsolat?

Sziasztok, most lettem 18 éves és lassan már egy éve bejön nekem egy lány. Voltam már együtt pár lánnyal és sok mindent átéltem, konkrétan párkapcsolatban még nem voltam. A probléma ott adódik, hogy én nagyon belészerettem. Már tudattam vele párszor, hogy szeretnék vele járni stb., viszont ő még "nem áll készen egy kapcsolatra". Gyakran találkozom vele, egyre többször kerül elő a baráti társaságomban és konkrétan szorongok. Nincs semmi oka annak, hogy féltékeny legyek (jó, azért be kell vallani, hogy introvertált létére, a csaj mindenkivel barátkozik, és sok fiú próbált "ráhajtani", viszont valamiért csak én vagyok neki az egyetlen, akivel mindig beszél stb.). Nagyon megváltoztam miatta, sokszor nem vagyok önmagam. Szinte minden nap rágondolok. Próbálom orvosolni a helyzetet, pl. több idő a haverokkal, más lányokkal találkozom, hobbi, intenzív edzés stb. de még mindig fáj, és az zavar a legjobban, hogy nem olyan mint a többi lány (ezért is szeretem). Introvertált, nincsen sok barátnője (bár az utóbbi időben, miattam nagyon sokat szerzett), szeretem hogy csendes, nevet a poénjaimon... biztos az egóm csinálja ezt, de mindig azt gondolom, hogy én vagyok az egyetlen "nagy" barátja. Mindegy. Hosszú, bonyolult, nagyon sok minden történt és történik. A nagy kérdés: Mit tegyek? Zavar a gondolat, hogy más fiúkkal is úgy viselkedik, mint velem, zavar, hogy introvertált és nem ír Soha (mert ő ilyen egyszerűen), ha elmegyek barátokhoz, mindig feljön témának, az én szerelmi helyzetem ezzel a lánnyal. Nagyon, zavar. Ismerősöktől hallottam, hogy a lány nagyon félénk (ezt még annyira nem tapasztaltam), és hogy hirtelen ne legyek "domináns", ne kapjam le csak úgy, mert megijed. Nagyon meg akarom tenni, de félek, hogy megijed. Pedig ilyet már tettem más lánnyal és nem volt belőle baj. Jhajaj. Bármi ötlet, gondolat? Amúgy, kérdezgettem ismerőseimet, hogy most mégis mit tegyek, és azt válaszolta a többség, hogy hagyjam őt, "jobbat érdemelsz", meg "majd találsz másikat". Egyszerűen ezt nem tudom elfogadni, vagyis tisztában vagyok vele, hogy ez a helyes, de elkezdek több ezer más gondolatot szőni, hogy mégis, mi lehetne-e helyett. Nem tudnám ezt megtenni, tudom magamról jól, hogy még egy év múlva is szeretni fogom őt. Egyszer egy barátom (aki, megjegyzem, sosem volt még lánnyal), mondott egy olyat aminek a hallatától, megkönnyebbültem és nagyon kedves volt. Annyit mondott: Legyél türelmes. Tényleg ez lenne a megoldás? Sokat edzem, jó az étrendem, hobbimmal pénzt szoktam keresni, meg nagyon sok élményem van barátokkal. Várjak szeptemberig? Hogy aztán egy kicsit idősebb fejjel, újra "megváltozottan" lépjek elé, és próbálkozzak?

Köszi, hogy idáig elolvastad. <3