Mi tevő legyek? (Bármilyen tanács számít)

Közel 1 éve hogy együtt vagyunk a barátnőmmel. Én 19, ő 16. Az első három hónapban 3 szor randiztunk mert távkapcsolatban voltunk és nem mutatott még be a szüleinek. Közel sem volt tökéletes,sőt, de igazán szerettem, viszont tavaly december elején azt mondta hogy neki ez már nem megy, aztán kiderült hogy egy fiú miatt akivel november eleje óta beszél és azért feladta a kapcsolatunk mert a srác elmondta hogy tetszik neki. Könyörögtem neki hogy ne legyen vége, mert pár perccel előtte még velem tervezett "mindent". Miután találkozott a sráccal küldött egy videót és visszaírt hogy reméli megbocsátok, megirta neki hogy neki ez nem megy vele és velem érzi magát biztonságban, én vagyok az igazi stb. Aztán randiztunk miután megbocsátottam neki, rá 6 nappal december vége felé elkezdte hogy "nekem jobb lenne mással" mondom miért? De csak ezt hajtogatta mire megtudtam hogy ismét egy fiú áll a háttérben akivel találkozni akar és engem parkolópályára tenni addig. Ugyanúgy könyörögtem amire egyszer azt mondta hogy majd pár hónap múlva újra kezdjük, másik pillanatra meg azt hogy nekünk ez már soha tobbé nem megy mert nem úgy szeret mint régen. Szilveszter előtt miután találkozott a másik sráccal a barátnőjével, rám írt hogy az anyja mondta hogy bemutat-e akkor és elmehetek de a kanapén kell aludnom. (Azért hivott el mert a "másik srác" bulizni ment szilveszterre) Elmentem, végül pár nap múlva ismét újrakezdtük. Azóta járok hozzá minden héten hétvégén, de mindig egy stressz hogy hogyan lesz elég pénzem rá ha valamit szeretne mert mindig akar valamit és nincs még munkám. Volt mikor 100 ezerre mondta hogy nem tudja elég lesz-e plázába. Azóta húzom ezt, 10 hónapig le sem feküdtünk amit részben megértettem de akkor is sokaltam viszont más történt időközben és mostanra már az is. Nagyon nehéz volt elfogadtatni magam a családjával és még most sem teljesen érzem hogy kimondottan kedvelne mindenki, bár elhívtak közös programokra és ők álltak mindent amiért nagyon hálás voltam és mondtam is nekik. Már alhatunk együtt amit jó ideig nem engedtek és még az ajtót sem csukhattuk be. Próbáltam éretten megérteni mindezt, de nagyon megterhelt az egész és most is annak ellenére hogy szabadabban lehetünk együtt, mert megint elment minden pénzem rá. Mikor otthon vagyok elhalmoz üzenetekkel, szerelmes videókat oszt meg stb. Amik aranyosak és értékelem, de mikor együtt vagyunk inkább követelőzik és elvárja hogy mindig menjünk valahová. Egyre többet veszekszünk apróságokon, pl leszólja ha valamiért rajongok, hisztizik ha koncertre megyek nélküle mert őt nem engedik el.

Akaratom ellenére is vágyakozom arra hogy valakivel tudjak járni jobban ide oda szórakozni anélkül hogy mindig elköltsem rá az összes nálam lévő készpénzt. A fent említettekért bocsánatot kért azóta és ragaszkodik hozzám, viszont én nagyon elfáradtam már ebbe a hajszolásba...Róla szól az életem 1 éve, feláldoztam szó szerint mindenem érte, de ő ezt nem látja. Hiányzik, ha nincs velem, mikor velem van pedig szabadulnék mert teher van rajtam hogy vajon mit vár el ismét. Mi tevő legyek?