Lányok! Milyen fiúk mellett tudnátok elképzelni magatokat hosszabb ideig? (rendhagyó kérdés)

Holnap válaszolok a kérdésedre bőven. Csak most már készülök aludni és nem fog az agyam. De jó elgondolkodtató. És a megfogalmazás sem rossz.

Na majd holnap. 19L

Haver ez egy korrekt kérdés. Ezekre én is kíváncsi vagyok.

Ha lehet tényleg értelmes válaszokat írjatok, ha már ennyit körmölt ez a srác, arról nem is beszélve, hogy mást is érdekelne a normális emberek véleménye a témával kapcsolatban...

20F

Alapvetően nem teljesen biztos, hogy az számít, hogy éppen milyen ruhát viselsz. Lehetséges, hogy szembejön velem az utcán egy fiú, aki elegánsan van felöltözve (és megjegyzem, hogy azt nagyon kedvelem, szerintem általánosságban jól áll nekik, és egy kis komolyságot is kölcsönöz :)), viszont ugyanez megtörténhet a tornacipő-bő pólós esettel is, és ezt most nem arra értem, amikor a gyereknek ki van szakadva a gatyája, és 2 méterrel a hátsó fele alá van engedve, hanem egy ízlésesebben megválogatott szettre.

Erre nem lehet alapozni, van, akinek ez tetszik, van, akinek meg az. Öltözz úgy, ahogy te szeretnél, ha megtalál egy lány, akkor olyannak kell majd elfogadnia téged, amilyen vagy.

Borosta-nem borosta? Ami jól áll neki. Ez megint nem ezen fog múlni, ha most itt a válaszolók 90%-a azt mondja, hogy neki tetszik a szakáll, akkor szakállat növesztesz, még ha nem áll jól neked, akkor is? :) Engem nem zavar a borosta, ha borotválkozni akar, nyugodtan, ha meg nem, akkor ne.

Személy szerint jobban szeretem a hosszabbra hagyott hajfrizurát, jobban megakad rajta a tekintetem, főleg, ha oldalt nincs fölnyírva (értsd úgy, hogy azon átsiklik a tekintetem). De itt megint érvényes az "ami jól áll neki" elv, ahogy nagyjából minden külsőségre.

Ha például szóba kerülne egy könyv, arra biztosan odafigyelnék, mert én alig találkoztam olyan fiúval, aki olvas, márpedig én ezt a tevékenységet elég rendszeresen végzem, és szeretem megosztani a véleményemet róla. Milyen dolog lenne az, ha a saját barátommal nem tudnék arról beszélgetni? :D Ha egy olyan zenei stílust képvisel, ami kitűnik egy kicsit, esetleg megemlítené egy szeretett bandámat (amire nagyon kicsi az esély), arra biztos, hogy felkapnám a fejem.

Örülnék neki, ha nem inna, de azzal sincs óriási problémám, ha néhány hetente elmegy lazulni, de azt sem úgy gondolnám, hogy nekem kéne hazahúznom úgy, hogy valaki eljut a házunkig a hányása nyomán.

Szóval azért a mérték nem árt.

Szerintem ezt a kimozdulás-bentmaradást érdemes cserélgetni. Egy idő után unalmas, ha az ember folyton bent punnyad, és nyálcsorgatva bámulja a tévét, de az is fárasztó, ha minden hétvégén túrázni megyünk.

Én örülnék neki, ha ki tudná fejezni az érzelmeit, látszana rajta, hogy szeret engem, nyugodtan bújhat is, akkor egymáshoz bújunk majd. :)

Azt pedig nyilvánvalónak tartom, hogy elmondja a problémáit, nam folytja magába, és az sem zavar, ha elsírja magát, miért ne tehetné? Ő is ember, nem csak a lányok/nők sírhatnak, neki is lehetnek nagyobb bajai, amik mélyebben érintik, és segít, ha megbeszéljük.

Na, ezt a "soha nem fogom elhagyni" érzést nem tudom, mi válthatná ki. Talán ha azt érzem, hogy ő teljes mértékben megért, jól lehet vele beszélgetni, bolondulni, ökörködni, megbízik bennem, meg az ilyesmi tulajdonságok, amiket szoktak írni az emberek. :)

Nem tudom, ki mondaná azt a barátja/barátnője kicsit komolyabb problémájára, hogy ezzel ő most húzzon el jó messzire, mindenesetre nem lehet egy egészséges kapcsolat. Ha velem nem beszélheti meg, akkor kivel fogja?

Ha egy két-három fős csapat beszólna nekem, egyáltalán nem várnám el azt, hogy azonnal odarohanjon és leverje az összes fejét, azzal csak még több gond lenne. Az sem kell, hogy visszaszóljon neki, még a végén őt verik le. Én ezt nem fognám fel olyan véresen komolyan, köszönöm a kulturáltan kifejezett bókot, aztán max. összenevetnék a barátommal.

Ennél a lakásos kérdésnél nem teljesen értem, mire gondolsz. A szobája milyen állapotban van? Nyilván nem egy istállóba szeretnék belépni, de azért elvárok egy minimális tisztaságot. Nem kell, hogy minden a helyén legyen (nálam sincs, sőt), csak azért ne legyen már majdnem mászkáló penészes kenyércafat a sarokban.

Hogy esetleg a város/falu/ház, ahol lakik, milyen? Ez már nem igazán az ő hibája. Őt szeretném szeretni, nem a várost.

Örülnék néha egy-egy csokor virágnak, mondjuk havonta-kéthavonta, de inkább az élményen alapuló ajándékokat szeretem, valamint a saját kézzel készítetteket.

Hagyjam el azért, mert nem megy a szex? Nem biztos, hogy csak vele van a gond, lehet, hogy velem is van valami, ezt együtt kell megoldanunk.

Remélem, elég tartalmas volt, bocsi, ha kihagytam véletlenül valamit, de azért próbáltam mindenre választ adni. :)

15/L

Amíg a két véglet között marad mind öltözködésben, mind hajviseletben, nekem tetszik.

Ahogy a hatos válaszoló, én is azonnal felkapnám a fejem arra, ha az olvasásról, mint hobbiról beszélne a srác, ez számomra nagyon imponál. Emellett persze ha kiderülne, hogy közös érdeklődési körünk is van, még jobban érdekelne. Ilyen a történelem, irodalom és a politika.

Mivel egyetemistáról beszélünk, természetes, hogy néha-néha elengedi magát, iszogat. Addig, amíg nekem nem okoz kellemetlenséget az ivászat miatt és nem is viszi túlzásba, hát igyon.

Én mindkettőt preferálom. Itt is jobb a két véglet között maradni: néha otthon, néha a szabadban.

Szeretem, ha alapvetően érzelmes valaki, jó szeretve lenni.

A sírás teljesen természetes dolog nőtől, férfitól egyaránt, nem lesz ettől egy férfi sem kevesebb. Nyilván azért vagyok párkapcsolatban egy emberrel, mert kölcsönösen szeretjük egymást: érzelmeket táplálunk a másik iránt. Ebből következik, hogy kíváncsi vagyok az érzéseire.

Ezt nehéz megfogalmazni. Olyan ember mellett éreznék ilyet, aki mellett teljesen önmagam lehetek, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, akinek vannak céljai, ambiciózus.

Természetesen meghallgatnám. Örülnék neki, ha elmondaná, mert ez azt bizonyítja, hogy megbízik bennek, kíváncsi a véleményemre.

Azt azért nem szeretném, hogy ilyen dolgok miatt vér folyjon, pláne nem a srácé. A normális reakció az lenne, hogyha elengedné a füle mellett, akárcsak én. A buta emberekkel nem éri meg foglalkozni.

Ebben teljes egészében egyezik a véleményem a hatossal.

Persze, egy kis ajándéknak bárki tud örülni, de virágnak személy szerint nem. Természetes élőhelyén jobban mutat, mint az ablakban egy vázában. Az átélhető dolgoknak mindig nagyobb jelentősége van; ezekre örök életünkben emlékezni fogunk. Kézzel készített ajándéknak külön örülök.

Nem hiszem, hogy bárkit elhagynék azért, mert izgul és/vagy tapasztalatlan. A problémákat - már ha ez okoz - mindig együtt kell megoldani.

14/L

1. Szerintem az a legjobb, ha tudja, hogy milyen szituációban hogyan kell öltöznie. Ha mondjuk kimegyünk színházba, akkor ne tornacipőben meg mintás pólóban jöjjön. De például moziba abban jön, amiben jól esik neki. :)

Ha a tömegben vagyok általában nem a bőnadrágos, buda fckn pest sapkás, nike airmaxos fiúkra figyelek fel, hanem inkább olyanokra, akiknek az öltözete valahogy egyszerre sugároz érettséget és fiatalosságot.

A borosta/nem borosta kérdés tényleg egyén függő. Van akinek jól áll, van akinek nem. Engem egyik se zavar. Személy szerint nekem a szakáll nem jön be, de a borosta kifejezetten sexy tud lenni.

2. Bármi amiről beleéléssel beszél. Imádom hallgatni ahogy valaki a szenvedélyéről beszél. Legyen az egy autó, egy könyv, vagy akár egy gyerekkori története.

Persze ahhoz, hogy valaki így beszéljen neked valamiről, előtte már sokat kellett beszélgetnetek. Ez az a fázis, amikor inkább a hasonlóságokat keresitek: nálam ilyenek a könyvek, színház, filmek (főleg Star Wars/Trek, LoTR, thrillerek, vígjátékok és sorozatok), humor (eszméletlenül fontos a kompatibilis humorérzék!! Cliché, nem cliché, ez van...), utazások, meg persze a zene. Ezek nagyon felületes témák, de most sajnos csak ezek jutottak az eszembe...

3. Egyáltalán nem zavar, ha mondjuk hétvégente elmegy bulizni. Hiszen most van igazán az ideje. Az se zavar, ha iszik. Nyugodtan. Egészen addig, amíg nem kell a tűzoltókat kihívni, hogy szedjék le a tetőről, mert szegényke valahogy felkerült és ennek a módja örök rejtély marad.

4. Az előttem válaszolóknak igazuk van. Nem kell minden héten több helyre is kimenni, elég csak néha-néha. Inkább beszélgessünk, nevessünk, ne kelljen törődni a külvilággal. :)

5. Legyen bújós, de ne a buszon, HÉV-en, stb.-n, mert azzal, ha nem is nekünk, de másoknak okozunk kellemetlenséget.

6. Nyugodtan sírhat. Nincs azzal semmi baj. Ha bármi bántja, vagy akár túl sok a stressz (mégiscsak egyetemistáról beszélünk), tudnia kell, hogy előttem nem kell szégyellnie. Ez a lényege a kapcsolatnak. :)

7. Hűha... Ez egy komoly kérdés. Amikor az ember egy friss kapcsolatban van, szimplán elég ránéznie a másikra, hogy így érezzen. Utána pedig annyira megszokjuk a másik jelenlétét, hogy természetessé válik, hogy ott van. Erre személy szerint az a válaszom, hogy akkor fogok így érezni (a kezdeti rózsaszín felhőcske után), ha megkéri a kezem. :D

8. Ne hagyjon vele békén. Mondja el. Mégis ki mással oszthatná meg a problémáit, ha nem velem? Megpróbálnék neki segíteni,ha tudok és nem okozok vele csak még nagyobb bajt.

9. Ne foglalkozzon vele. :D Én se tenném.

10. Ha ezek megvannak, akkor nem is kell több. Főleg, ha koleszos. Persze az, hogy viszonylagos rend legyen nála, az elvárható. (Pl. Ne a sarokba gyűjtse a szennyest, a könyvespolc nem a félig megevett kaja helye, az ajtót ne őrizzék portigrisek, meg ilyenek.) Egyetemen egyébként nem túl sokszor van igazán beleszólása az embernek azzal kapcsolatban, hogy hol él.

11. Például a születésnapomon nem utasítanék vissza egy csokrot. :) Én speciel kimondottan feszéjezve érzem magam, amikor valaki pénzt költ rám. Sokkal többet érnek nekem a közös pillanatok. Meg gondolj bele... Ha mondjuk szakítunk, de vett nekem egy szép nyakláncot amikor még együtt voltunk, akkor nagy valószínűséggel megy a süllyesztőbe a többi ajándékkal együtt, mert nem akarom, hogy folyton emlékeztessenek...

12. Általánosságban beszélve: nem hagynék ott valakit emiatt, sőt, ha nagyon nem megy, akkor tuti nem nála, vagy nem csak nála van a hiba.

Személyes szemszögből nézve: A legkevésbé se zavar. Én szörnyen ideges típus vagyok, ha egy csóknál intimebb dologról van szó. Sőt, gáz, nem gáz, egyenesen remegek, ha már csak a pólóm lekerül.

Egy kapcsolatnak az a lényege, hogy megértsük a másikat, megbízzunk egymásban és toleránsak legyünk egymással szemben. :)

Nagyon remélem, hogy tudtam segíteni. :) (Bocsánat az esetleges helyesírási hibák miatt, már elég késő van. Nem tudok aludni. :D)

17/l