Kezdőoldal » Tini párkapcsolatok » Párkapcsolatok » Szerintetek ez gond?

Figyelem! A Tini párkapcsolatok kategória kérdései 16 éven felüli látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szerintetek ez gond?

Figyelt kérdés
Szerintetek gond, ha 17 évesen nem érdekelnek a fiúk?+gond lehet, hogy ha nem bírom ha megpuszilnak/megcsókolnak/megölelnek? Egyedül anyukámnak tűröm el, apának/testvérnek vagy egyéb rokoknnak már nem. Önbizalmammal régebben volt gond mára eltűnt. Szóval szerintetek ez fog változni vagy esetleg tehetek ellene valamit? Múltkor találkoztam egy fiúval és csak a kezemet engedtem megfogni azért is kb 1órát könyörgött.Gyerekkora vezethető vissza?
2017. aug. 18. 13:38
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
Ha fiú vagy akkor nem gond, sőt jó :D
2017. aug. 18. 13:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 A kérdező kommentje:
A lényeget kihagytam :D 17 éves lány
2017. aug. 18. 13:42
 3/14 anonim ***** válasza:

Volt egy barátnőm ,akinél már-már azt hittük ,hogy a saját neméhez vonzódik ,mert gyanúsan nem érdekelték a srácok. Sose nézte meg őket ,sose érdeklődött irántuk ,nem érdekelte a randizás ,inkább csak velünk lányokkal volt el. Aztán egyszer csak megismert egy srácot ,akivel mind a mai napig(már 6 éve) együtt vannak. Hormonok ide vagy oda ,én ebből azt szűrtem le ,hogy a fiúk iránti érdeklődés megkezdődése egyes embereknél eltolódhat ,és nem mindenkinél jön ki már a tini kor elején(ált suli utolsó évei). Lehet nálad is ez van ,hogy csak később fogsz érdeklődéssel fordulni feléjük.


Ami inkább probléma ,hogy a testi kontaktust ennyire elutasítandónak tartod . Ha csak anyudnál tűröd el ,akkor feltételezem,hogy minden más lánynál és fiúnál sem viseled el akkor. Így pl akkor a barátnőidnek sem engeded meg gondolom ,hogy megöleljenek ,random srácoknak meg pláne nem. Amikor valaki hozzád akar érni akkor mit érzel ? Undort ,félelmet, hidegen hagyást ,csak az érdekel ,hogy ne csinálja ?


Több mindenre is vissza lehet ezt vezetni : apai minta(pl ő hogy bánt veled ,anyuddal ,testvéreddel), anyai minta ( ő hogyan közeledett apud és a tesód és te feléd), de ugyanúgy számít az is hogy veled hogyan bántak a családodon kívüli emberek is . Ebből adódóan nem feltétlenül a gyerekkorban keresendő a hiba. Ilyen reakció mögött a nem megfelelő minta mellett szerintem traumák ,vagy nem megfelelő szocializáció(pl iskolás és ovis évek eseményi az ottani diákokkal ,tanárokkal stb.) is állhat. Állhat mögötte az önbizalomhiány is ,mert az is lehet ,hogy pont emiatt nem hiszed el hogy szerethető vagy és megérdemled a szeretetet ,és még ha nem is tudatosan ,de így védekezel az ellen ,hogy valaki kifejezze irántad a szeretetét.


Nem tudom ezen lehetséges okok közül rád melyik az igaz. Nem tudom milyen a kapcsolatod anyudékkal ,de szerintem érdemes lenne elmenned egy pszichológushoz ,hogy beszélgessetek ,és az ő segítségével kiderítsétek ,hogy mi áll pontosan ennek a hátterében . Miután kiderül ,utána majd abban is tud segíteni ,hogy ezen hogy tudj változtatni, leküzdeni és fejlődni.

2017. aug. 18. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 A kérdező kommentje:

Köszönöm az elgondolkodtató választ :)

A testi kontaktusról annyit, hogy igazából nem szeretem kezdeményezni. Mielőtt találkoztam azzal a fiúval, az úton azon stresszeltem, hogy akkor most ő meg fog csókolni?(előtte már elég régóta beszéltünk, csak ő külföldön volt)Aztán végül 2 puszi lett. Viszont ha találkozom egy rég nem látott rokonnal, akkor természetesen tudom, hogy kötelező a puszi :) A múltkor egyik barátnőm hívott magához egy srácot és jött az egyik haverja, aki leült mellém beszélgetni és miközben beszélt a hajamat finoman hátra símította a vállamról, és akkor konkrétan elijesztettem a srácot, úgy néztem rá.:/ És ez sajnos évről évre rosszabb, régebben még eljártam szórakozóhelyekre ma már alig van kedvem nyilvánosabb helyekre elmenni.

Családi hátterem pedig rendben van, szüleim együtt vannak már több mint 30 éve, viszont amikor megszülettem apukám külföldön dolgozott, de amikor már kb. 5 éves lehettem már aktívan részt vett az életemben :) 4 bátyám van, ebből kettőt igazából nem is nagyon ismertem mert elég nagy a korkülönbség, de mára már számíthatok rájuk bármiben :) Szóval a családdal nem igazán van gond, nem emlékszek, hogy lett volna bármi traumám, ami esetleg befolyásolná a mostani problémám :) Kérdeztem anyukámat, hgy milyen gyerek voltam, azt mondta csendes, szófogadó. Csak egy gond volt: hogy nem beszéltem :/ Óvodában egyáltalán nem (gyűlöltem az óvodát, az óvónőket, a csoportársaimat, egyszer meg is szöktem), aztán ált.iskolában már muszáj volt, ott olyan 3-4.oszt. körül oldódtam fel. hetedikben átkerültem egy másik suliba onnan nagyon szép emlékeim vannak, ott ismertem meg a legjobb FIÚ(!!!) barátaimat :) Önbizalomhiányom mint írtam, régebben volt mára már sokat változtam mint testileg mint lelkileg, és ezt szóvá is szokták tenni :)

Én is a pszichológust választottam legutolsó megoldásnak, ha ez nem fog változni :/

U.I.: Kérdeztem anyukámat, hogy miért nem szeretem a puszilkodást/ölelkezést, annyit mondott, hogy szerinte édesapámtól örököltem, ő szintén olyan, hogy hozzá se lehet érni.Szóval még az lenne akkor a kérdésem hogy ezt tényleg lehet örökölni? :/

Elnézést a fogalmazási hibákért, esetleges szóismétlésért!

2017. aug. 18. 15:17
 5/14 anonim ***** válasza:

Örökölni nem lehet az ilyesmit tudtommal ,eltanulni annál inkább. Azt hogy hogyan viselkedjünk másokkal ,azt legtöbbször másoktól sajátítjuk el. Megfigyeljük ők hogyan viselkednek a többiekkel ,vagy egyes emberekkel ,és mi is úgy fogunk viselkedni. Persze ez nem ennyire egyszerű azért .Korosztálytól függ ,hogy ez belőlünk mit vált ki. A nagyon kicsik csak leutánozzák a dolgokat ,ahogy lesznek egyre idősebbek úgy társítanak hozzá jelentést is (hogy miért csinálta azt az adott illető).Akkor már csak akkor hajtják végre az adott cselekvést,ha az miért náluk is fennáll(pl anyuka kócos és megfésülködik. Látja a kisgyerek ,és ha legközelebb ő lesz kócos ,akkor már a fésű felé fog nyúlni. De pl ugyanilyen amikor az anyuka szomorú és az apuka megöleli vagy megpuszilja ,és ha legközelebb az anyuka szomorú ,akkor már lehet a gyerek is úgy fog reagálni ,mint az apa tette). Bizonyos kor után az eltanulásba már az is beleszámít ,hogy a értékrendszered egyetért-e azzal az adott dologgal. Ennek egy kezdetleges formája már óvodás korban kialakul egyébként ,ezért van az ,hogy az ovisok már el tudják szégyellni magukat ,és tudják ha rosszat csináltak. Viszont ezt a kezdetleges értékrendszert úgy tudom ,hogy az ovisok kvázi úgy szerzik ,hogy személyiségben az ellentétes nemű szülőre próbálnak minél jobban hasonlítani ,az ő dolgait és viselkedését eltanulni. Emiatt is nagyon fontos az apai minta egy lánynak és nem csak az anyai. Szóval benne van a pakliban hogy ezt apudtól tanultad el még ovisként ,amikor megpróbáltál hozzá hasonulni.(mármint az öleléses dologra értem)


Egyébként nem lehet ,hogy mivel nem szereted kezdeményezni a testi kontaktust ,így ha egy srác mégis megérint azt már túl nyomulósnak érzed ,ezért reagálod így le ? A legtöbb szórakozóhelyen meg vagy olyanok a srácok hogy oda se mernek jönni ,vagy pont hogy általában azok jönnek ,akik nagyon is nyomulósak .Emiatt meg nem csodálom ,hogy nem nagyon szeretsz manapság ilyen helyere járni. Nem lehet esetleg,hogy neked csak a nyomulós srácok nem jönnek be ? Mert ahogy te is írtad ,pl oviban még beszélni se nagyon beszéltél .De áltsuliban idővel már feloldódtál ilyen téren. Lehet neked a testi kontaktus is ilyen ,kvázi a következő lépcsőfok ,amiben még ha lassan is ,de fel fogsz oldódni . Ha találnál olyan srácot aki tényleg megértő ,és megvárná hogy tényleg minden csak akkor legyen ha kész vagy rá ,és nem erőltet semmit ,és a vele való találkozások előtt nem kell azon paráznod ,hogy vajon meddig akar elmenni... egy ilyen srác sem érdekelne ?(mielőtt páran azt hinnék ,hogy most magamról beszéltem .. Nem ,én is lány vagyok,és nem magamat akartam beajánlani)

2017. aug. 18. 15:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 A kérdező kommentje:
Lehetséges igen, hogy eltanultam, bár anyukám elmondása alapján ő se volt mindig ilyen 😕 Arra viszont nem gondoltam, hogy esetleg valamit eltanultam/eltanulnék tőle, sokkal inkább utánoztam anyukámat(gondolok itt a sminkelésre, cipői felpróbálására), vagy épp a két idősebb bátyámra(ugyanazokat néztem a tv-ben, mint ők, a beszédstílusukat ellestem és végül túl fiús lettem, ezért alakulhatott ki az önbizalomhiányom)lehet ezért lettem jóba inkább fiúkkal, mert fiúként kezeltek.😕 A köépiskola hozta meg aztán a változást, elején nem örültem mert olyan szakra kellett mennem, ami egyáltalán nem érdekelt(szépészet), de mára már egyáltalán nem bántam meg, mert ez segített a változásban ezért lett újra önbizalmam 🙂 Épp ezért annyira furcsa, hogy ha van önbizalmam miért nem adok esélyt a fiúknak? Vagyis mint írtam, adtam esélyt de nem hozott komolyabb változást, vagy ahogy írod lehet azért mert tényleg sietettet(szombati nap találkoztunk, hétfőn már ágyba akart bújni) azóta nem tartom vele a kapcsolatot és semmilyen másik fiúval se.
2017. aug. 18. 20:40
 7/14 A kérdező kommentje:
+a nyomulással kapcsolatban annyit, hogy manapság sajnos nehéz megkülönböztetni az udvariasságtól ezért nem is tudom, hogy reagáljam le, ha valaki pl.kinyitja az ajtót, előre enged, tesz egy kedves megjegyzést a külsőmre, akkor általában csak megköszönöm és ennyi. Lehet akkor "ijesztem" el őket, mert úgy vannak vele hogy nem veszem a célzást
2017. aug. 18. 20:55
 8/14 anonim ***** válasza:

Azok a fiúk ,akik nagyon gyorsan akarnak mindent(mint ez a fiú akit említettél is) nem igazán vesznek komolyan. Csak próbálják minél előbb elérni ,amit akarnak ,és ezzel kb semmibe vesznek téged és az érzéseidet. Az hogy egy fiú ilyen hamar le akar feküdni veled ,az egyáltalán nem normális ,és jobb is hogy nem hagytad neki. Lehet azért nem adsz esélyt a fiúknak ,mert valahogy mindig olyanok fogsz ki ,akik csak el akarják sietni veled a dolgokat. Lehet érzed valahol ,hogy az ilyen fiúk csak kihasználni akarnak ,és abban később nagyon is sérülhetsz ,ami akár a végre visszajött önbizalmadra ,akár a viselkedésedre és a személyiségedre kihagyhat. De ha ezekbe nem mész bele ,akkor valahol azzal megvéded magad az ilyen csalódásoktól.

Az is lehet ,hogy csak nem találtad meg az a srácot ,aki meg tudná dobogtatni a szívedet ,úgymond azt akiben megvan az plusz ,amitől rá másként tudnál tekinteni ,mint a többi srácra ,akikkel maximum csak barátkozol .

Az önbizalmad a helyén van , és régebben (még ha csak barátkozás szinten is) el tudtál lenni a srácokkal ,tehát nem okoz gondot a velük való kommunikáció.

2017. aug. 18. 21:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:

A normális srácok nem veszik sértésnek és ijeszti el őket ,ha megköszönöd ,hogy udvariasak voltak veled. Nekik pont hogy jól esik ,hogy értékeled a fáradozásaikat.

Vannak srácok akik viszont tényleg nyomulási célzattal udvariasak ,mert azt hiszik ezzel hamarabb vesznek le a lábadról , de ők ahogy írtad is ,inkább beijednek ,ha "csak egy köszönőmre futotta tőled",

2017. aug. 18. 21:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 A kérdező kommentje:
Hálistennek aki leáll velem beszélgetni az hamar rájön, hogy engem nem igazán lehet kihasználni :D Egyébként ha mondjuk egy beszélgetést is kezdeményezek egy fiúval, annak hamar vége lesz, általában beleunok az ilyen "szia mizu" beszégetésbe.
2017. aug. 18. 22:39
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!