Ti együtt lennétek egy olyan fiúval, aki ha ideges durván bánik veletek?

Hat az a baj hogy hiaba a bocsanatkeres utana ugyis megmarad az emberben ahogy bant vele meg amiket mondott. Es ez veled sincs maskepp.

En is voltam ilyen kapcsolatban es ezek nem jo kapcsolatok, hanem mergezo kapcsolatnak hivjak az ilyet. Vagy mondd neki hogy valtozzon, mert ha szeret megteszi de ha nem akkor nincs ertelme. Es ha mar felmerult benned ez az egesz hogy esetleg szakitsatok akkor az nem hiaba van. Szerintem jobbat erdemelsz.:)

Az én barátom is ilyen volt. Amikor minden jó és szép volt, akkor úgy éreztem magam, mintha hercegnő lennék, mert a barátom úgy bánt velem. Szeretett biztos, mert kedves volt, mindig meglepett valamivel, jól éreztük magunkat, figyelmes volt. Szóval minden szép. De ha valaki vagy valami miatt dühös lett, akkor rajtam vezette le az ingerültségét. Ordított, tört-zúzott. Akkor én voltam a trágya, a rohadt q-va, az ostoba fajankó. Pár ilyen dühkitörésénél csak döbbenten álltam, és nem mertem megszólalni sem. De amikor 4x-5x is előfordult, akkor egy ilyen kiborulásnál amikor megint szarzsák voltam, én is kibuktam. Ordítottam vele, hogy velem így ne beszéljen, mert nem tűröm el. Ha nem tud kulturált lenni, takarodjon. Első kiakadásomnál visszafogta magát, szokás szerint bocsánatot kért (mint mindig) és megígérte, többé nem beszél így velem. Talán 1 hónapig tartotta magát. Amikor megint kiborult valami vagy valaki miatt újra pocskondiázott. Nem hagytam magam. Mérgemben kiabáltam, hogy takarodjon, ennyi volt. A reakciója az volt, hogy torkon ragadott a falhoz nyomva, hogy én egy senki vagyok, és nem beszélhetek így vele, mert bármikor eltudja törni a nyakamat! Neki egy takonypóz (vagyis én) ne mondja meg mit tegyen, mert ez volt az utolsó dobásom.

Szó szerint megfenyegetett. Aznap este megint csöndben meghúztam magam. Reggel újra bocsánatot kért, hogy többé nem csinálja ezt. Én reggel elmentem a rendőrségre, és feljelentettem. Zárat cseréltem a lakásomon, a cuccait hazavittem az anyjához, majd felhívtam telefonon, hogy többé nem akarom látni. Ha a lakásomhoz jön, ha csak meglátom, rendőrt hívok. 3 hónapig zaklatott, így rendőri tanáccsal távoltartási kérelmet adtam be. A bíróságon a bírónak is mondta, hogy tudomásul vette a távoltartási végzést, és nem foglalkozik velem többé. Új életet kezdett, van új barátnője.

2 hónapig nem is láttam. Egy este munka után a lakásom előtt kapott el, hogy én mit műveltem, hogy őt még senki nem alázta meg így ahogy én. Ha azt mondom, hogy rettegtem akkor nem túlzok. Nagyon féltem. Nagy szerencsém volt, hogy a bátyám éppen nálam volt, és kijött, ő állította le. Még aznap a rendőrök vitték el, mert megszegte a távol tartási végzést. Akkor láttam utoljára. A dolgok ami miatt mindig kiborult, mindig valami kicsiny dolgok voltak, és akkor sem értettem mitől borult ki ennyire. Pl: a kollégája elkérte a kávépénzt, és kiborult, mert szerinte most nem ő volt a soros. Vagy amikor mosogatás közben eltörtem egy poharat. Szóval ilyen kis piti ügyek miatt akadt ki. 3 éve történt. Azóta nem láttam (hál istennek). De tudod mit mondok? Örülök, hogy így alakult, mert erősebb lettem, és határozottabb. Ma már 1 napot sem tűrnék, hogy megalázzon bárki is. Ha csak egyszer csinálná ezt bárki, már mehetne is amerre lát.

Szerintem te is gondolkodj el ezen, mert a te barátod is csak rosszabb lesz.