Hogyan lépjek végte túl rajta, ha lassan már beleőrülök?!

Szinte én is írhattam volna ezeket a sorokat, azt leszámítva, hogy mi még "csak" 1 hónapja szakítottunk és nem vele volt az első csókom (de miatta szerettem meg nagyon a csókolózást, ami szerintem elég nagy szó:)) és pszichiáteres rész nálam nem volt.:D

Ami talán nálam rosszabb helyzet, hogy majdnem minden nap látom őt... azt is végig kell néznem, ahogyan más lányokkal beszélget, velük nevetgél, nekik bókol... az én létezésemről pedig szó szerint tudomást sem vesz.

Én nem próbálok különösebben továbblépni. Hagyom, hadd szeressem őt, ha éppen olyan kedvem van, sírok vagy akár zokogok, telefont dobálok, ajtót csapkodok, visszanézegetem a régi beszélgetéseinket, visszagondolok a közös emlékeinkre, a be nem tartott ígéreteire... de próbálok csak a jóra emlékezni. Valószínűleg én azért nem tudom (nem is akarom?) elengedni őt, mert annak ellenére, hogy számtalanszor hülyét csinált belőlem, reménykedem. Szent meggyőződésem, hogy vele úgyis egymásra fogunk még találni... és azzal, hogy ezt elhitetem magammal, azt érem el, hogy jóval kevesebbet aggódom.

Semmiképp sem akarok mást keresni azért, hogy elfelejtsem őt. Nem lenne fair az új emberkével szemben és nem is tudnám elképzelni magamat más mellett. :/

Amióta szakítottunk (nagyon zavaros körülmények között...), próbálom a "szinglik boldog életét" élni. Barátnőkkel lógok, barátkozok, amikor épp olyan kedvem van, teljes évadokat nézek meg ebből-abból vagy épp többszáz oldalt olvasok egy-egy nap alatt és persze frizuraváltás, új ruhák, motivációs oldalak bekövetése instagramon...:'D Sokkal jobb szeretnék lenni annál az énemnél, akit ő ismert. Szeretném, ha egyszer meglátna engem és hirtelen az futna végig az agyán, hogy "úristen, mennyit változott ez a lány, bárcsak az én barátnőm lenne...", de addigra számomra ő már nem lesz több néhány emléknél:). Néhány hónap/év és a szerelem elmúlik, hormonok meg ilyenek. Csak jöjjön már el az a nap...

Nem tudom, a te helyzetedben mi hogy van, de pld. az általam említett srác, úgy tűnik, az elérhetetlen lányokat próbálja állandóan elérni. Nos, akkor leszek számára én az elérhetetlen lány.:)

Tudom, alapvetően rossz dolog valaki másért megváltozni... de valójában nálam ez nem (csak) érte van. Csak egy nagy adag motiváció, de rajta kívül is van.

Azzal, hogy elhagyott engem másért(?), lerombolta a maradék önbizalmamat is, azzal pedig, hogy fog még ő utánam sírni, visszaadja majd annak az önbizalomnak a dupláját is.:)

Na mindegy, ez a válasz nem hiszem, hogy túl hasznos lenne számodra, szóval bocsánat, amiért elvettem az életedből néhány értékes percet.:/

Kitartás, kérdező! ❤️

'Menekülj' a sportba, tanulásba, egyéb programokba, figyelj a családtagjaidra (szülő, testvér), töltsetek együtt minőségi időt velük vagy a barátaiddal (túra, buli, grillezés, futás, uszi, kiállítás, koncert, stb.)

Ezek a dolgok elterelik a figyelmed + még hasznosak is a tested/ lelked/ szellemed fejlődése szempontjából.

Az elején nagyon nehéz lesz, de hamar rá fogsz jönni, h. az exen kívül is van élet.

Engem egyszer 'dobtak' (pedig az a csaj voltam, akire 'nyomulnak'). Ráadásul levélben, mert kemény 2 hónapot külföldön töltöttem, és a barátom valószínűleg nem bírta kivárni (pont a nyárra esett). Az volt a furcsa egyébként, h. anno ő jött utánam, mint a puli. Egymástól 20 km-re tanultunk, ill. 30-ra laktunk de, a lakhelyünktől a suli kb. 150 km-re volt, sokat vonatoztunk együtt, innen volt az ismeretség.

Aztán egy nap a suli aulájában várt, elhívott randizni, és összejöttünk. Utána is kitartó volt, nyomult, eljött hozzánk, leveleztünk, aztán egyszer csak azt írta, h. legyen inkább vége...

Akkor ez nagyon rosszul érintett, arra gondoltam, h. majd találkozunk, és újra 'egymásba szeretünk'. Végül nem találkoztunk többször - még véletlenül sem, másfelé vezetett az utunk.

Több, mint 20 év eltelt, azóta sem értem (nem mintha nap, mint nap ezen gondolkoznék).

Biztosan nehéz a másikat enyelegni látni, de neked is be fog futni vki.

Ha sok olyan dolgot csinálsz, amit szeretsz (v. újakat kipróbálsz, esetleg azok közül, amiket fent felsoroltam), meg fog látszani a rajtad. Pozitív lesz a kisugárzásod, ha mosolyogsz, az vonzza majd az embereket, ill. a sport jót tesz az alakodnak. Kitartás! Előtted az élet!