Ti mit csinálnátok, kit választanátok a helyemben?

Elsőnek is szeretnélek kérni titeket, hogy ne szóljatok le. Én is tudom, hogy nagyon bunkó, rossz húzás ez tőlem, és nagyon rosszul érzem magam de tényleg nem tudom mit csináljak..

Szóval van 2 fiú. B és Sz.

B-vel augusztusban és szeptemberben "találkozgattunk". Igazából már majdnem összejöttünk.. De valamiért többé nem írt és nem keresett. Csalódott voltam és mérges is kicsit..

Decemberben megismerkedtem Sz-el.

Amikor már egy kis ideje beszéltem vele és tudtuk, hogy szimpik vagyunk egymásnak rám írt B.

Napokon át "könyörgött" hogy bocsássak meg neki, bevallotta hogy mindent elrontott ezzel a húzásával és el is mondta miért. Szeretett volna újra találkozni velem, hogy megbeszéljük a dolgainkat és folytathassuk. És akármennyire is szerettem volna igent mondani, nemet mondtam mert féltem, hogy újra az lesz mint ősszel és nem akartam Sz-nek is hirtelen megmondani, hogy bocs nem. B még pár napig írogatott aztán befejezte..

Sz-el februárban összejöttünk. Igazából akkor sem nagyon szerettem volna, csak többször kérdezte és mivel úgyis sokat voltunk együtt így igent mondtam hogy többet ne bántsam meg. Jó pár hétig igazából én nem sok mindent éreztem iránta.. Aztán egy idő után végre igen, úgy éreztem tényleg szeretem és kötődtem hozzá. De miután fontos lett ő, észrevettem így hogy én nem vagyok neki annyira.. Ő nem mondta hogy találkozzunk, hogy szeret, hogy hiányzom neki, ha én sem, max nagyon elvétve. Túl könnyen búcsúzik, igazából az összes "kis" dologból összeáll egy rossz kép. Pl amikor elmentünk sétálni este a balaton partra akkor hiába fogtam volna meg a kezét, öleltem volna meg, ő észre sem vett, folyton csak azzal volt elfoglalva, hogy mennyire szép hattyú van a vízben.. Csak érzem, hogy nem szeret úgy igazán és hogy jó hogy vagyok mert "elvan" velem. És egy kicsit így nekem is eltörpültek az érzéseim.

Én ez idő alatt nem egyszer gondoltam B-re. Sokszor eszembe jutott hogy mi van vele, hogy haragszik e rám. És igen, sokszor bántam hogy nem adtam neki esélyt újra... Már decemberben bántam miután visszautasítottam, csak az eszem valamiért azt súgta, hogy ne.

Aztán most kb 1-2 hete rám írt B. Megkérdezte hogy vagyok meg ilyesmi és aztán ugrott a majom a vízbe mert kiderült, hogy azért írt rám mert még mindig vissza akar kapni. És igen, ez nagyon de nagyon nem volt szép tőlem, de 2x összefutottunk. Elsőnek kb 20 percre másodszorra 2 órára kb. Másodszorra már azért hogy elmondja amit élőben akart elmondani, bár nem sok minden lett belőle.

És én most nem tudom mit kezdjek ezzel a helyzettel... Sz-el több hónapja együtt vagyunk és ezen a közömbösségen kívül nincs amúgy baj, jól elvagyunk ha együtt vagyunk csak hiányzik az az igazi szerelem.. úgy érzem magam mintha egy 40-es évekbeli nő lennék egy jó régi kapcsolattal és már csak azért vagyok benne mert van egy gyerek de nem baj mert elvagyunk.

És tudom, hogy sokáig el is lennénk, vita meg ilyenek nélkül. Csak kicsit így élvezetlen ez a kapcsolat.

B viszont.. más lenne. Ő vele ősszel is más volt. Tudtam hogy vonzódik hozzám és sokszor akart ő találkozni, nála tudtam, hogy akar.. és ugyanúgy akartam én is őt, és most találkozásnál is többször gondoltam rá.. De itt több bukkanó lép fel. Pl hogy nem tehetem meg azt hogy szakítsak Sz-el rögtön más fiúval kezdjek neki a dolgoknak. És még amitől félek, hogy újra "megfeledkezne" rólam B. Igazából akkor nem megfeledkezett, (állítólag) de ez most mindegy.

És a legrosszabb, hogy egyik pillanatban ezt gondolom, a másikban azt. Fogalmam sincs mit tegyek és teljesen össze vagyok zavarodva. Mintha 2 fal között állnék, és közelednének addig amíg össze nem nyomnak.

És attól is félek, hogy megbánnám a döntésem..

Tegnap amikor beszéltem Bvel facen, akkor emiatt a kettősség miatt kialakult egy 2 mondatos vita, és én csak annyit írtam rá hogy rendben, és ő nem írt vissza és órákon át ideges voltam és szomorú, és akkor csak arra vártam hogy írjon és a végén én írtam neki este.

Ezt elmondtam apának is, ő azt mondta az én döntésem, de szerinte "felmelegítve csak a töltött káposzta jó" és inkább elmondaná Sz-nek a gondokat és ha nem változik akkor kéne csak véget venni ennek.

Igazából tudom, hogy ez lenne az okos döntés, és egyszer már túlestem azon hogy visszautasítottam B-t de most valami nagyon húz felé és félek hogy ha megmondom neki hogy bocs nem, akkor megbánnám ugyanúgy és .. akkor már mindegy lenne és elveszíteném. Viszont már kötődöm Szhez.

Tudom, szörnyű ember vagyok.. Higgyétek el, hogy tudom, hogy ez.. undorító viselkedés de nem tudom most már megmondani valamelyikőjüknek hogy többet nem beszélünk. Barátoktól sem merek segítséget kérni mert félek a rossz gondolatoktól.

Kérlek segítsetek!!!!

Mit tennétek? Kivel lennétek..?