Van értelme benne maradni egy olyan kapcsolatban, ami érzelmi biztonságot nyújt, de hiányzik belőle az a lángoló szerelem, erős fizikai vonzódás?

Leírom a véleményem, aztán eldöntöd, hasznos-e.

Szerintem a fizikai vonzódás egy-két év után általában megszűnik egy felnőtt kapcsolatban is. "Ellaposodik". Ezt lehet dislike-olni, de a tudósok kimutatták. :P

Ha ő érzelmi támasz neked, te meg csak úgy eltaszítod, az nyilván nem esik majd jól neki. Ez a te empátiád függvénye, hogy döntesz.

Sokszor ilyen korban nagyon státuszokban gondolkodnak (XY a barátom, XY a barátnőm, XY "csak" egy barát, st.)

és elfelejtik, hogy még nem is ismerik magukat és a világot annyira, hogy fekete-fehérben láthassák. Szerintem nem szabad ebbe a hibába esni, mert akkor az életed minden területéből kivesznek az árnyalatok és a színek.

(bocs a költőiségért, de szerintem érthető)

Ha nincs meg a kémia, az nem baj, amennyiben őt ez nem zavarja. Lehet, hogy ez nem is egyoldalú!

Az őszinteség fontos, mert ettől fejlődik egy emberi kapcsolat. Zárt kártyákkal játszani csak a pókerben érdemes, de a játék és az érzelmek nem ugyanaz. Szóval szerintem nyíltan és őszintén meg kéne beszélnetek, mint két kulturált ember. Sok sikert!