A barátom nem bírja az egyetemmel járó stresszt, mit csináljak?

Nekem anyám az egyetlen diplomás a családunkban (élünk 5+2 en egy házban). Én most végeztem mérnökinformatika bsc szakon szóval tudom milyen a stressz meg a hasonló problémák az egyetemi évek alatt. Nekem is azt mondták állandóan a vizsgák előtt, hogy okos vagyok ne izguljak, de az a baj, hogy ezzel is csak mindig felhúztak lélekben (több stresszt generált inkább bennem) Tényleg öszintén ezzel nekem egyáltalán nem segítettek. Egy ölelés többet segített olykor minden közhelynél, amit ilyenkor el lehet sütni. Én megértem a barátod, mivel én is mindig inkább a gép előtt cséztem a vizsga előtti hetekben, ha magolásról volt főleg szó. Nagyon utálok magolni és nem is tudok már ahogy érzem. Ha feladatok voltak a vizsgán, mint pl kalkuloson vagy programozáson akkor azokat szerettem, mert kellett rajta gondolkodni, de a sok fölösleges magolás nagyon demovitáló tud lenni éveken át a semmiért. Én úgy kerültem az infós területre, hogy fingom se volt róla, hogy mi fán terem az egész és elején nagyon stresszes volt számomra gondolhatod a felzárkozás. Akkor nem volt senkim, akire tudtam volna igazán támaszkodni, csak a haverom, akivel együtt jártam középiskolába és ugyanoda jelentkeztünk. Gyakorlatilag az első 1 1,5 év alatt, annyira a meghíztam a sok stressz alatt, hogy majdnem ráment a teljes egészségem is. Annyira izgultam és stresszes voltam, hogy egy lelki nulla voltam szinte és állandóan zobáltam. Egyszerűen azok a körülmények, amivel szembe találkozol az egyetemen az elég egy másvilág egy közepiskolából jött embernek. Nem tudom a barátod hova jár, de nálunk a dolgok attól is függtek, hogy a tanár épp milyen kedély állapotban volt az adott vizsgán. Hiába tudtad a válaszokat a kérdésekre, de ha jól mondtad, akkor olyanokba kérdezett bele, amit tudta, hogy nem tudsz vagy tudhatsz. Utána lám már is egy fél éves csúszás lehet belőle plusz ugye a kreditbüntetés és ha ezt még eljátsza többször, akkor maga a "paradicsom".

Szerintem majd a barátodnak is elfog jönni az az állapot, ami nekem, hogy igazán lélekben letudja szarni az ilyen helyzeteket. Egyszerűen elfog jönni neki is az a csúcspont , hogy rájön fölösleges ezért izgulni, mert NEM ÉR ANNYIT EZ A FOS, HOGY AZ EMBER IDEGRENDSZERE ÖSSZEOMOLJON EGY ÉLETRE A SOK BESAVANYODOTT PROFESSZOR MIATT, AKIK MÁR CSAK ABBAN LELIK ÖRÖMÜKET, HOGY AZ EMBERT BASZOGATJÁK (tisztelet a kivételnek komolyan).

Hát nem tudom. Én is vizsga előtt sírós voltam a gimiben (3x érettségiztem az előrehozottak miatt), de mostanra valahogy kinőttem belőle. Most is előfordul, hogy elcseszem a tanulásra szánt időt valami mással, de tisztában vagyok vele, hogy mi történik, ha megbukok és hogy az én hibám. Én is első egyetemista vagyok a családban, nálam ez nem befolyásolja a tanulást. Szerintem kevés a sikerélménye a barátodnak. Nekem pl. az előző félévem jobb volt, most nem is tanulok olyan szívesen. Ha becsúszik valami rossz, akkor utána nincs kedvem tanulni.

Szintén mérnökinfó bsc.