Soha nem fogok találni senkit se, aki elfogad és szeret? 21/l

Igen tudom, nagyon sablonos kérdés, de leírom a történetem, hogy tudjátok miért érzek így. Egy párkapcsolatom volt eddig. A történethez hozzá kell tenni, hogy születésem óta kerekesszékes vagyok. Járni egyáltalán nem tudok és a hétköznapjaimban segítségre is szorulok. Az első párkapcsolatom 16 éves koromban volt, egy szintén mozgássérült sráccal, vele majdnem egy évig voltam együtt, azonban nem működött, mert nem tudtuk egymást megfelelően segíteni.A szakításunk után elkezdtem ismerkedni társkeresőkön,először nem raktam ki olyan képet, amin látszik a székem, ekkor szép számmal rám is írtak, azonban ha felfedtem, hogy mozgássérült vagyok előbb utóbb eltűntek. Később kiraktam egy képet, amiben a székben ülök, így már alig írtak rám. Volt két randim, az egyik srác a tali után megmondta, hogy csak teher lennék a számára, noha jól érezte magát. A másik fiú hitegetett egy hónapig kb, majd bejelentette ő is, hogy nem gondolta volna, de nem megy neki velem. Emellett rengeteg elutasítást kaptam már. Megismertem egy fiút az egyetemen, majd bevallottam neki az érzéseimet, mire ő nem szó szerint, de közölte, hogy a székem kizáró ok nála, de nagyon szeret mint barát.Mozgássérült társkeresőn is ismerkedek de ott se járok sikerrel. Már több mint négy éve vagyok egyedül és azóta semmi nem is volt. Kezdek kétségbe esni őszintén szólva. Tudom, hogy ez ezzel jár, de én is megérdemlem a szeretetet és próbálnék ugyanannyit adni egy fiúnak mint egy ép lány. Mit javasoltok? mit tegyek még?