Hogyan valljam be?

Az én válaszomban nem fogok kertelni, készülj fel rá. De előtte reagálnék arra a felvetésre, hogy finoman hozdd fel a témát, akár felelsz vagy mersz játékon belül, milyen buli lesz és tök jó minden. A gond ott van, hogy te rettegsz a választól, pontosabban nyilván a "nem"-től, attól hogy nem akar veled lenni. Öngyilkosságon gondolkoztál, ismétlem, öngyilkosságon. Ez nem utal egészséges és kiegyensúlyozott lelki háttérre. Két dolgot fogsz kapni ha ebbe belemész:

1, vagy nem utasít el, de számodra reményt keltő (valójában a témát lerázó) választ ad (ez az esélyes)

2, vagy elutasít

1-es verzió: te magad írtad hogy mennyire sajnálja hogy "ezt okozta neked", olyan mintha bűntudatot érezne azért, mert nem tudja viszonozni az érzéseid. Azért nem utasítana el direktben, mert tudja hogy az mennyire fájna neked és ezt nem akarja, amúgy is sajnál és elviekben legjobb barátok is vagytok. Te viszont újból beledobnád magad a reménybe és tovább kapaszkodnál egy olyan képbe, aminek semmi alapja, ahelyett hogy realizálnád hogy mennyi évet pazaroltál már el eddig is

2-es verzió: a fentiek miatt valószínűleg nem lenne egyenes, de ha igen, jönnének megint az öngyilkos gondolatok és teljesen magadba zuhannál. Ha lett volna több ebben a kapcsolatban, azt hiszem már eltelt elég idő, hogy annak eredménye legyen

És akkor a válaszom, ahogy legalábbis én látom. Remélem komolyan írtad amiket írtál, mert aszerint nézem a helyzetet. Ha nem komoly, csak azért írtad hogy súlyt adj a történetnek, akkor tanuld meg hogy a depresszió és az öngyilkosság gondolata az nem játszadozás, hanem igen súlyos témák, amikben szakemberek segítségét kell kérni.

Megkeseríted a saját életed azzal, hogy hozzá AKARSZ kötődni. Akitől akarjuk, attól viszont el is tudunk szakadni, még ha nagyon szeretjük is. Ha egyszerűen erre mutat minden épeszű érv, akkor meg kell tenni. Baromi fájdalmas lesz, szenvedni fogunk, de utána megvan a lehetőség arra, hogy élj tovább. A jelen állapotodban egy percet nem éltél még, mert óvoda óta rá figyelsz és nem magadra. Nem tudod milyen az élet nélküle.

Te egy közeli gyerekkori barát vagy neki, úgy néz rád valószínűleg, mint a testvérére. Nagy eséllyel nagyon sajnál, hogy nem tudja viszonozni amit érzel iránta. Neked van egy alternatív valóságod, amiben ha eleget vársz, akkor meggondolja magát és együtt lesztek. Ez nem fog bekövetkezni.

Amire mindenképp szükséged van, az egy értelmes pszichológus, akivel feltudjátok kutatni hogy miért érzel ilyen erős kötődést vele gyerekkorod óta és miért nem tudsz továbblépni, miért ragaszkodsz ennyire görcsösen hozzá. Valószínű, hogy mentális betegség(ek) vannak a háttérben. A lány nem tehet arról, hogy te ilyen mély érzelmeket táplálsz iránta - ő éli az életét, míg te egy ketrecbe zártad magad.

Olyan személybe ölöd az energiád most már hosszú évek óta, aki nem tudja viszonozni amit érzel, de te továbbra sem akarod elhinni, így újra és újra reménybe lendíted magad, mindezt hatalmas vehemenciával. A fájdalmat magadnak facsarod és nem akarsz egyszerűen kilépni belőle. Olyan mintha inkább választanád a szenvedést (ami a lány), mert azt (és őt) ismered, mint bármit ami ismeretlen. Pedig a boldog útra ugyanúgy lehetőséged van, megtudod találni azt a személyt, akivel akár az életed leélheted és jól érzitek magatokat együtt, de ehhez segítségre van szükséged.