Miért vagyok mindig én a hibás?

Barátommal mar több mint egy éve együtt vagyunk. Én nem nagyon iszok és nem is szeretem családi okok miatt az alkoholt. Nagyon szeretem a barátom és mindig vele akarok lenni. Így néha mikor elmegy a haverjaival inni nem mindig örülök neki. Igazából annak hogy csak az ivás nekik a kikapcsolódás ... ezen már veszekedtünk..na mindegy. Nemrég voltunk együtt bulizni nagyon féltem hogy ő otthagy majd egyedül és elmegy a haverjával mint általában szokott ha együtt megyünk. Most elhatároztam hogy fordítva lesz. És nem leszek ennyire ragaszkodó, engedem hogy nélkülem is legyen a buliba... végre el tudtam magam engedni mert ott volt a legjobb barátnőm erre a barátom a nyakamon volt mindig és azt hajtotta mikor megyünk már haza... végül haza kellett mennem mert azt mondta nem vagyok olyan állapotban hogy maradjunk. Pedig még maradtam volna. Eddig nem nagyon mentem én mert az én barátnőim nem valami bulisok. De párszor már voltunk együtt a barátommal bulizni az ő haverjaival ... hát elment néha egyedül éreztem magam de egyébként próbáltam élvezni miatta. Engem az bánt picit hogy ő szinte az első alkalommal hazarángat nekem meg sok ilyet kellett átélnem. Sokszor hibáztatott hogy nem tud a haverjaival elmenni bulizni, holott volt velük csak hát nem minden héten engedtem.