Miért olyan fontos a szerelem? Van ennek egyáltalán értelme?

Annyiszor látom, ahogy a korombeliek is csak falni tudják egymást a folyosón (szerencsére most karantén van, így nem látom őket), csomó dal erről szól, millió meg egy könyv és film született már erről. Mielőtt jönnétek a válaszokkal, igen, voltam már szerelmes, nem is egyszer.

De sajnos nekem csak rossz tapasztalatom van a témával kapcsolatban. Sosem volt jó érzés, kimondottan utáltam azt a bizsergést a gyomromban. Sosem oda figyeltem ahova kellett volna és állandóan azon járt az eszem, hogy tudnám felhívni magamra a figyelmét az illető(k)nek.

De én úgy gondolom, ezzel csomó időt pazaroltam el. Addig, míg éjszakákon át beszéltem azzal aki tetszett (mielőtt vissza nem utasított), addig mondjuk olvashattam volna valami önfejlesztő könyvet. Vagy nyelvet tanulhattam volna. Vagy délutánonként, amíg elmentem egy szakkörre, ami nem is érdekelt, csak hogy beszélhessek vele, elmehettem volna futni vagy itthon edzhettem volna. Csomó hasznos dolgot lehetne azalatt az idő alatt csinálni, míg úgymond "pocsékoljuk" azt az időt a másikra, aki aztán megköszöni a fáradozást és visszautasít.

Valószínűleg ezt gondolhatom amiatt is, mert sosem viszonozták még a szeretetem. Nem tudom hol ronthattam el, de az a baj, hogy nem is érdekel. Egyszerűen annyi szerlmes kömyvet olvastam, filmet néztem, beszéltem a barátaimmal erről, hogy meguntam. De bejátszhat a dologba az is, hogy a szüleim is nagyon sokat veszekednek előttem, és a testvéremnek is rengeteg gondja van a kapcsolatával.

Már unalmas lett a téma, és nem is szeretnék kapcsolatot a jövőben. Szerencsére van egy nagy szerelem az életemben, az pedig a lovam. Szerintem egy életen keresztül képes lennék csak nekik élni.

Érdekel a véleményetek ebben a témában. Ki mit gondol a szerelem dologról?

19/lány