Működhet kapcsolat két ilyen ember közt?

Már ezer éve ismerek egy srácot, akire azelőtt soha nem tekintettem másképp, de most már lassan 8 hónapja beléestem, azt hiszem. Elég furcsa kapcsolat alakult ki köztünk: tudja, hogy mit érzek, soha nem mondtam el neki, de tudja és én is tudom, hogy ő ugyanolyan érzésekkel bír felém. Teljesen egyértelmű mindkettőnk irányából, abból, ahogy egymáshoz szólunk, ahogy egymásra nézünk, ahogy törődünk a másikkal. A probléma ott kezdődik, hogy teljesen mások vagyunk. Én egy extrémen introvertált ember vagyok, csodálkozom, hogy egyáltalán meg akart ismerni, egy szót se merek társaságban kinyögni, de érdekes módon kettesben szívesen beszélgetek bármiről. Ő ellenben mindenki kedvence, nem lehet nem szeretni, mindenkivel megtalálja a közös hangot. Őt inkább a logikus gondolkodás jellemzi, racionális döntéseket próbál hozni, míg én inkább a szívemre hallgatva döntök, gyakran ragadnak magukkal az érzelmek. Ő őszinte, szókimondó mindig, én pedig ha valamivel más érzéseit tudom, hogy megbántanám, inkább hallgatok. Sok barátja van, viszonylag gyakran jár buliba is, nekem van olyan 5 ember, akit a barátomnak nevezek és kéthavonta el-el járok házibuliba. Hiszek Istenben, ő röhejesnek tartja. Ki nem állhatom az animét, ő a függője. Ő reál tárgyas, én humán. Gyakorlatilag két dolog van, amiben hasonlóságot véltem felfedezni kettőnk közt, ez pedig a zenei ízlésünk és a humorunk, de hát előbbi nem mérvadó, utóbbi pedig a sok különbség mellett eltörpül.

Olyan másfél hónapja mindennap beszélgetünk (van, hogy órákat, van, hogy 15 percet) és mindennek ellenére még veszekedtünk és hiába derül ki egyre több eltérés a személyünkben, én ugyanúgy érzek és ő is ugyanúgy viselkedik, mint azelőtt, témánk is mindig akad. Előfordulhat, hogy ennyi különbség ellenére működőképes legyen egy kapcsolat?

Illetve az lenne még a kérdésem, hogy mit csináljak, ha ő képtelen kifejezni az érzéseit, valószínűleg pont azért, mert ő egy ilyen típus, kevesebbet foglalkozik a lelkével, mint az agyával és logikusan próbál gndolkodni folyamatosan, nehezen kezeli a helyzeteket, amik nagyobb érzelmi odaadást igényelnek és fél bizonyos szavakat kimondani? És hát ahogy azt említettem, én egy félénk, introvertált lány vagyok és esélytelen, hogy el merjem hívni bárhova.