Mit tegyek, hogy legyőzzem a szorongást, és legyen végre barátnőm?

Szintén introvertált vagyok, enyhén antiszociális, az embertömegektől már szédülök is.

Most van barátnőm, de addig a pontig nehezen jutottam el. Mikor még csak ismerkedni akartam vele, akkor mindig azon aggódtam, hogy mi van, ha csak kinevet, vagy ha mond valamit és én nem tudom mit mondjak, akkor majd mit gondol rólam. Végül ezt úgy küzdöttem le, hogy kifigyeltem a stílusát, a témáit és ez alapján megpróbáltam szóba elegyedni vele. Jól jött ki, mert semelyik más fiút nem érdekelte az, hogy ő mit szeret, csak az, hogy hogy néz ki.

A szorongás és önbizalomhiány nem múlt el, de enyhült, és aztán Messengeren már az előzőek miatt volt okom ráírni.

És hadd ne mondjam mennyivel könnyebb megenyhülni írásban egy apró élő szóváltás után. Jó, persze nem két mondat után, de ezt az ember érzi, hogy mikor mihez van bátorsága.

Mindenesetre vele jól jött ki, és össze is jöttünk, habár megszólalni és ismerkedni még mindig nehezemre esik, de ha szükség van rá, ezt az "apró közös téma" módszert alkalmazom, ha esetleg barátkoznék, de antiszoc lévén erre is hosszú hónapok alatt kerítek csak sort :D

Elmész szórakozó helyre vagy bárhová máshova de előtte bedobsz vagy 2 felest (nem sör, vagy bor vagy ilyesmi, hanem rövid ital) na attól majd bátor leszel és oda tudsz menni!

Ami pedig ettől is fontosabb, hogy nem fog érdekelni ha kikosaraz a csaj, mert 5 perc múlva oda mész a másikhoz és így tovább!

Olyan pedig nincs hogy egy sem jön össze, ez a nagy számok törvénye!

A 20-ik össze fog jönni!

Szerezz barátokat! A velük való kommunikáció segít majd az introvertáltság leküzdésében, valamint rajtuk keresztül is megismerhetsz lányokat.

Ahogy az előző írta, egy-két ital után bátrabb leszel, valamint olyan helyen ismerkedj, ahova a lányok is ismerkedni mennek. (Szórakozóhely pl.)

Én nem hiszek az utcán való ismerkedésben, ismeretlen lányok leszólításában. De ha mégis akarsz, akkor így szerezd meg a bátorságot hozzá:

Először csak öreg néniket kérdezz meg, hogy mennyi az idő. Aztán ha már ez megy, odamehetsz csúnyább lányokhoz is. Aztán meg már szépekhez is. Érted, folyamatosan tágítod a komforztzónádat.

Barátok szerzése nagyon fontos, hogy több embert megismerj, ahogy az előző írta, ugyanakkor abszolút ellenzem, hogy alkohollal szerezz bátorságot!

A legnagyobb önáltatás lenne és a valódi problémád soha nem enyhülne, nemhogy nem is múlna el!

Úgy, hogy mindenkinek a saját szintjén kell ismerkedni: ronda pasi ne szép lányokhoz akarjon közelíteni, mert sok esetben elutasításban lesz része és így lehet gyönyörűen lecsökkenteni a maradék önbizalmat is.

Fontos a megfelelő önkép és saját értékrend ismerete, hogy te mit tudsz nyújtani egy kapcsolatban és ha a megfelelő szinten mozogsz, akkor kevesebb kudarcban lesz részed, mintha elérhetetlen magasságok után ácsingóznál feleslegesen.

Számomra is időbe telt felismerni, hogy introvertált vagyok. Az extrovertáltak és az introvertáltak közötti biológiai különbségek nagyjából olyan jelentősek, mint a férfiak és a nők közötti biológiai eltérések. Csakhogy amíg az utóbbi esetben jól látható dolgokról beszélhetünk, az introvertált és az extrovertált személyiségtípus közötti különbségek forrása elsősorban a két fülünk között található, és közel sem annyira nyilvánvaló. (Nevet.)

Ehhez járul hozzá a rengeteg sztereotípia, ami miatt sokan nem is igazán szeretnék, hogy kiderüljön róluk, hogy introvertáltak. Sokszor tapasztalom, hogy az emberek gyakran nem értik, mit jelent valójában ez a fogalom; úgy gondolják, introvertáltnak lenni egyenlő azzal, hogy valaki félénk, holott egyáltalán nem ez a helyzet. Remélem, a könyveim segítséget nyújthatnak az introverzió megismerésében, és annak pontosabb megértésében, hogy a különbségek titka az agyműködésben rejlik.

Az introvertáltak agya tehát másként működik?

Amint arra Carl Gustav Jung körülbelül száz évvel ezelőtt rámutatott, introvertáltnak lenni nagyjából annyit tesz, hogy befelé fordulunk, befelé irányítjuk az energiáinkat, míg extrovertáltnak lenni éppen ennek az ellenkezője. Amit azonban Jung a típusok leírásakor még nem tudhatott, az az, hogy ennek a különbségnek a kulcsa az agyműködésünk eltéréseiben rejlik.

Az emberi agyban három olyan terület van, ahol a személyiség irányultsága jól mérhető különbségekben jelenhet meg. Az egyik ilyen például az autonóm (vegetatív) idegrendszerünk működése, ami az aktivitási szintünket szabályozza, és csakúgy, mint a gáz- és a fékpedál az autókban, meghatározza ezzel, hogy milyen mennyiségű külső inger ideális számunkra. A másik terület az agykéreg, amely az introvertáltak esetében jobban ki van téve a túlingerlésnek – ez okozza, hogy jobban teljesítenek csendesebb környezetben.

Az introvertáltak azon homloklebenyi területei, melyek az elemző gondolkodásért, a problémamegoldásért, tanulási folyamatokért felelősek, sokkal aktívabbak; gyakorlatilag folyamatosan gondolkodnak.

Végül, de nem utolsósorban, az érzelemszabályozásért felelős képletekben is mérhető a különbség: az introvertáltak inkább a biztonságot kedvelik, szemben az extrovertáltakkal, akik többnyire nyitottak a kockázatra, a kalandra.

Ilyen élesen elkülönül egymástól a két személyiségtípus?

Ami igazán lenyűgöző, az az, hogy valójában mindannyian extrovertáltak és introvertáltak is lehetünk, akár egyszerre is. Előfordulhat, hogy az agyunk egyes területeire más és más vonások jellemzőek; például lehet valaki nagyon kockázatkedvelő, és ezzel egy időben szenvedhet a nagy mennyiségű külső információ által kiváltott túlingereltségtől, de létezhetnek más kombinációk is. A legtöbb ember nincs is tisztában ezekkel az agyműködésbeli különbségekkel, és egyszerűen úgy gondolja, az introverzió annyit tesz, mint emberkerülőnek, vagy éppen félénknek lenni.