Mit lehet tenni ezek után?

Van egy nagyon bonyolult helyzetem a kiszemeltemmel, én vagyok a lány. Nekem már régóta bejön és ez kölcsönös.

Nem értem őt. Összezavar a tetteivel. Alakult volna a dolog de sose lett végül semmi belőle. Már ebbe nagyon beleuntam és nem érdekel tovább. Tudja hogy nyert ügye lenne nálam, ezt sokan tudják nem csak ő. Emiatt kellemetlenül is érzem magam de nem tudok mit csinálni ezzel. Valójában amúgy nincs benne gáz, megfogott egy fiú ennyi, ebben a szándékban nincs szégyellnivaló. Inkább szégyellném magam akkor ha kb egy k*rva lennék és mindenkivel kavargatnék.

Na szóval, elkezdenek alakulni a dolgaink aztán mégis mintha visszalépne és nem jutunk előrébb. De közben akármi van valahogy mindig visszatalálunk egymáshoz. Erre még azt se lehet mondani hogy akkor tartaléknak tekint rám, mert ennyi erővel rám is lehetne mondani és mégse tartaléknak tartom őt, nagyon nem. Mert ugye hogyha nincs más jobb akkor ott van a másik vagyis ő, de nem emiatt térünk egymáshoz vissza úgymond. Mikor róla már kb lemondtam akkor azért így kicsit próbáltam más fiú felé érdeklődni de ugyanúgy bennem volt ő mindig, én őt akartam ugyanúgy, hiába nem is voltunk együtt még. Csak rá tudtam gondolni és a mai napig. Szerelmes vagyok belé tényleg nagyon bejön és megfogott.

De ebből semmit nem lehet kihozni nincs értelme. Közeledik felém aztán semmi megint nulla. És ezzel úgy sért meg hogy nem is veszi észre. Nyilván rosszul esik mikor aztán rám se néz kb. De már tényleg arra jutottam hogy nem érdekel, nem foglalkozok vele.

De ezt hogy tegyem? Mostmár én rá se akarok nézni mint aki észre sem veszi. Ha később valahogy mégis közeledne megint ahogy eddig is csinálta már, akkor nem tenném mostmár azt mint eddig. Nem lennék felé nyitott hanem elutasító és közömbös. Úgy majd észreveszi magát. Most el van szállva és szerintem úgy veszi hogy bármikor elérhető vagyok számára. De mostmár megmutatom hogy nem. Ha szólna is hozzám csak leoffolom, lekezelő leszek mert már csak azt érdemli. Már pár dologgal megsértett, csak nem a szemembe. Már azt az egészet is sértésnek lehet venni hogy észre sem vesz mikor már haladtunk és utána mégis semmi. Annyira jól esne mostmár oltogatni csak, úgy érzem megnyugodna a lelkem. Ha már annyira el van szállva magától hogy ő mindenkit megkapna hát akkor elveszem a kedvét, amennyire biztos voltam neki most annyira elutasító leszek.

Illetve van még egy dolog. Azt tudjuk, hogy van mikor valaki számára úgy kapod meg a figyelmét ha elveszed róla a tiéd. Vagyis már nem mutatsz semmi érdeklődést. Ő ezt ezek után furcsállni fogja és hiányolni, lehet ott ismerné fel maga előtt az eddigi jót amit valamiért nem vett figyelembe, és azután kapna észbe hogy nem akarja veszni hagyni, szóval tesz érte. Igaz hogy már késő de sosem tudjuk előre mi lesz a továbbiakban. Kaptam olyanokat is már hogy nekünk együtt kell lennünk mert egyszerűen annyira összeillünk és tudnak mindent rólunk. Meg hogy lehet most nem vagytok együtt még, de akiknek együtt kell lenniük egyszer együtt is fognak majd, csak később vagy nemsokára de eljön. Mert hogy ami köztünk van az nem mindennapi, akik láttak minket egymással. Igazából tényleg nem tudom, rendesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom már mi lesz csak hogy rá gondolok mindig és ugyanúgy a fejemben van hiába már nem akarom. Veszítenivalóm már nincs, tényleg azt fogom tenni hogy semennyire nem foglalkozok vele vagy ha nyit felém akkor offolom, és megnézem mi lesz azután. Ha úgy sem lép felém semmit akkor tényleg értelmetlen. De ha megváltozik benne valami ennek hatására és tényleg lép, akkor az úgy más. Lehet rádöbbenne a dolgokra.

Lehet hogy ez naivság a részemről, vagy éretlenség de alapjáraton nem vagyok az. Csak most ezt látom legjobbnak a helyzetemben.

Nem adom neki mostmár a figyelmem és bunkó leszek. Eddig vele sose voltam de előveszem azt az énem vele kapcsolatban. Beláthatjátok hogy ez esetben tényleg úgy kell vele viselkednem.

Úgyhogy, mostmár nem adom rá a figyelmem, ami már lehet önmagában elég lenne ahhoz hogy jobban felfigyeljen. De ezen kívül még valami extrával hogy hívjam magamra a figyelmét?

Ennek az egésznek sok előzménye van, sok dolog történt ezalatt épp ezért valahogy különleges. Nem álmodozok😅 De hát én csak filmekben szoktam ilyet látni ami velünk van. Húzódik sokáig aztán végre eljön az idő amikor együtt lesznek, ez tényleg nem hétköznapi, ha az lenne akkor egyik percről a másikra összejöttünk volna de nem.

Nem tudom, szerintetek még van esély arra hogy a jövőben együtt legyünk?

Hasznos és megértő válaszokat szeretnék kérni, köszönöm