Szerelmes vagyok?

Van egy srác, azt hiszem nagyon nagyon beleszerettem. Az első találkozásunknál éreztem valamit iránta. Bekerültem egy társaságba egyik barátnőmnek köszönhetően.. eleinte őt még nem ismertem, nem járt ki velünk. Aztán egyszer kint volt és amikor szemébe néztem.. hát én már akkor beleszerettem azt hiszem. A személyisége az ami igazán megfogott benne először. Aztán egyszer elmentünk a társasággal kempingezni. Úgy alakult, hogy én egy sátorban kellett aludjak vele, mert mindenkinek megvolt a párja, kivéve nekünk. Mikor megtudtam, nagyon örültem ennek. Aztán lesátraztunk meg minden és mikor ketten maradtunk a sátorban, elkezdünk beszélgetni. Nagyon sokat beszélgettünk.. Akkor még nem is sejtettem hogy én is bejövök neki. Eljött az este, lefeküdtünk aludni. Éreztem hogy átölel, én pedig ahogy átölelt megfogtam a kezét és úgy aludtunk el. Elmondhatatlan mennyire jó érzés volt így aludni. (nem történt köztünk semmi olyasmi, csak hogy tisztázzuk. De nem is arra vágytunk, csak egymás szeretetére) amúgy nekem még sosem volt barátom eddig.

Akkor másnap együtt töltöttük a napot, persze a többiekkel is. Eljött újra az este.. Mások már elmentek aludni, mi még kint maradtunk beszélgetni.. Aztán megkérdezte fázok-e én mondtam hogy igen és átölelt 🥺 hosszasan ölelt percekig, aztán a szemébe néztem és meg csókolt. első csókom vele történt meg és imádtam. Utána elmondta hogy szeret, s akkor elmondta én is hogy ugyan így érzek 🥺 aztán mentünk aludni, másnap reggel pedig korábban keltünk hogy megnézzük együtt a napfelkeltét. Csodálatos volt 🥺

Aznap haza indult mindenki, aztán mikor haza értünk már írt is nekem.. beszélgettünk és leírta hogy mennyire szeret engem. Majdnem minden nap beszéltünk, aztán egyre kevesebbet és kevesebbet, míg megszakadt a kapcsolat 5 hónapig. (vagyis a mai napig.)

Ez azért történt mert nem lakunk valami közel egymáshoz és a szüleim nem nagyon akartak engedni bárhova is ebben az említett 5 hónapban.😔

Most újra itt vagyok a barátnőmnél és kimentünk tegnap találkozni a barátokkal. Később jött ő is és csak odajött,köszönt nekünk, megölelt engem s a barátnőmet, aztán meg csak elvolt a haverokkal. Hozzám se szólt meg semmi.. Annyira rosszul éreztem magam, nekem annyira hiányzott és még csak beszélgetni sem tudtunk már. Eltelt az idő, aztán haza kellett menjen.. Még utoljára megölelt minket, elköszönt. Amikor átkarolt éreztem újra azt, amit akkor rég. Annyi különbséggel hogy Max 2 másodpercig tartott ez az ölelés. Akkor feltörtek az érzéseim és bekönnyeztem. Senki sem látta szerencsére hogy sírok, mert este volt. Hazajöttünk mi is a barátnőmmel és annyira hiányzik, hogy nem bírtam ki hogy ne írjak rá. Nem merem megnézni hogy mit válaszolt. Csak annyit írtam hogy "szia. Hogy vagy?" most gáznak érzem magam emiatt. Hogyan hozzam helyre a dolgokat? Szeretem. De nagyon. És kib@szottul hiányzik.. Hiányzik hogy beszélgessünk és hiányzik az ölelése. 🥺🥺