Szerintetek, hogyan lépjek ki ebből?

A sráccal már többször eljátszottuk ezt, és mindig megfogadom, hogy mostmár tényleg vége, de valahogy állandóan egymás mellett kötünk ki. Mikor kellek neki, akkor azt mondja, hogy akarja a kapcsolatot, aztán amikor meg komolyan ott kéne lenni a másiknak valami miatt, akkor meg jön az, hogy “de nem vagyunk együtt”. Van, hogy konkrétan csak velem van egész nap/este, van, hogy azt mondja, soha semmit nem érzett irántam. Van, hogy napokig/hetekig csak úgy random ignorál, aztán veszekszünk egy jó nagyot, én bőgök, ő a fejemhez vág mindent, beleértve ezeket is, és azt érezteti velem olyankor, hogy konkrétan azt akarja, hogy semmi közünk ne legyen egymáshoz, és csak részegen kellek neki. Azt mondom, hogy soha nem akarom látni, és próbálok elszigetelődni tőle és véget vetni ennek, de másnap vagy az az utáni nap, valahogy az ő részéről a több napig/hétig tartó ignorálás átvált abba, hogy olyan snapeket küld, ami hozzám köthető, de direkt csak olyanokat ami ilyen belső dolgunk, szóval másoknak nem nagyon jelent semmit, de ő meg én tudjuk. Hirtelen annyi storyt rak ki arról hogy neki milyen jó, hogy az hihetetlen, és véletlen pont a házunk előtt van, és, hogy akkor már nem jöhet e be aludni, mikor előtte kétszer is megkértem, hogy aludjon nálam, és cseszett eljönni. És mindig egyre jobban bántjuk egymást, de egyikünk sem tud elszakadni, és nem tudom, hogy, hogyan lehetne valakit ignorálni, akivel 3 évig legjobb barátok voltatok, 2 és fél éve pedig több, és a baráti és az érdeklődési körötök ugyan az, sőt még egy suliba is jártok.