Most mi legyen? Mit tegyek? Tehetek egyáltalán valamit? HELP

Egy fiú vagyok, a korom nem gyk téma. Szóval, a hosszú történetem azzal kezdődik, hogy volt egy fiú barátom, nemmellesleg osztáytársam, akivel körülbelül két évig teljesen jó barátok voltunk. Tavaly rajta keresztül ismertem meg jobban egy lány osztálytársamat(nem érdekelt a házi nyúlra nem lövünk c. törvény), és elég jóba lettünk. Aztán a "barátom" elkezdett fokozatosan mindent kiteregetni rólam az osztálynak, és teljesen az a tipikus egyén lett, akinek ha mondasz valamit, kimondja hangosan, és akármi jó gondolatod van, ő aratja a babérokat, te meg egy árnyék leszel. A másik, ami nagyon idegesítő volt, hogy állandóan kullancsként viselkedve rajtam lógott, és engem használt a Google helyett. Bármi hülyeség az eszébe jutott, nekem kellett megmagyaráznom, hogy az miért orbitális baromság, és kb sosem hagyott békén. Közben ezzel a lány osztálytársammal egyre közelebbi viszonyba kerültünk, és én elég erős érzelmeket véltem felfedezni az ő irányába. Bármikor és bárhol voltam, csak ő járt a fejemben. Együtt mentünk mindig a buszunkhoz, de elég messze laktunk egymástól, ezért suli után csak az interneten keresztül beszéltünk. Volt amikor már annyit chateltünk, hogy nem volt már értelme aludni "holnapig". Úgy voltam vele, hogy nem vallom be neki az érzéseimet, mert nem akartam elrontani a barátságunkat. Viszont közben ott volt az idegesítő osztálytársam, akit régebben barátnak hívtam, de később már a véremet szívta. Ugye azért ő is jóba volt a lánnyal, akibe fülig szerelmes voltam, szóval néha beszélgettek, de ő az a típus volt, akit mindig minden érdekelt. Tehát bármikor amikor én beszélgettem a lánnyal, odatolta a képét, és minden személyes beszélgetést elrontott. Onnantól kezdve lett végleg elegem belőle. Nem kíméltem, gyakran küldtem el "oda". Sok idővel később, amikor neki lett elege abból hogy rosszul bánok vele, odament "sírni" a lányhoz, és végül az lett, hogy a lány beszélt velem, hogy béküljek ki a "vérszívó barátommal", mert ő nagyon szenved amiatt, amit én "teszek" vele. Sikerült annyira telebeszélnie a fiúnak a lány fejét, hogy már csak én voltam a szar, hogy ok nélkül baszogatom. A lány pedig addig gondolkodott, amíg az a fantasztikus ötlete nem támadt, hogy ő a hibás, neki kell felbontania a kapcsolatot velünk, hogy újra jó barátok lehessünk ketten a fiúval. Itt omlott össze az eddigi tervem, hogy nem mondom el a lánynak az érzéseimet. Meg kellett tennem, bizonyítékul, hogy nem ő a hibás, hanem minden az én féltékenységem miatt van. De nem volt lehetőségem ezt személyesen elmondani, mert ha vártam volna, hogy ezt személyesen beszéljük meg, akkor nem tudom hogy mit tesz magával a saját hamis vádja alapján. Tehát el kellett neki mondanom az interneten keresztül. Aztán nem sokat beszéltem a fiú osztálytársammal, a lány viszont mindkettőnkkel beszélt, és úgy láttam, mintha nem is tudná, hogy mennyire köt hozzá egy erős érzés. Később megkérdeztem tőle, hogy mit érez irántam. Annyit válaszolt, hogy ez bonyolult. Nem mondott semmit erről. Majd később, a fiú kullancsom vért akart még, úgyhogy a lányból kiszedett infókkal próbált visszaakaszkodni rám. Olyanokat mondott, hogy ő végig tudta, hogy én mit érzek a lány iránt, hogy ő megbocsájtó, és elnézi azt amit vele tettem. Na itt telt be másodjára a pohár. Nem volt elég neki, hogy megszűntettem a kapcsolatot vele egy rossz szó nélkül, még bűntudatot akart bennem ébreszteni, és még úgy állított be engem, mint a bűnös, magát mint meg Jézus Krisztus, aki megbocsájtja a bűneinket. Írt volt az a pont, ahol szépen közöltem vele, hogy nem veszem be az etetését, nem vagyok manipulálható gazdatest. (Persze bővebben kifejtve, És rámutatva arra, hogy ő éppen olyan bűnös mint én vagyok) De a lány ugyanúgy tartotta vele a kapcsolatot, És hiába mondanék neki bármit is, nem hinné el, mert az a fiú nagyon erősen irányítja, lehetetlen megbillenteni a hitét azzal kapcsolatban, hogy nem csak én tettem szép dolgokat, nincs semmi bizonyítékom. Aztán jött a nyári szünet. A lánnyal azt beszéltük meg, hogy majd amikor csak lehet, találkozunk a nyáron. Ehhez képest az lett, nem tudom hogy hazudott-e, de alig volt ideje nyáron, amit otthon tudott volna tölteni. Egyszer sem találkoztunk. A következő évben, már alig beszéltünk, és már amikor a buszhoz mentünk volna mindketten, mindig szinte menekült, nehogy velem kelljen mennie. Pedig, miután a kullancs osztálytársammal megszűnt a kapcsolatom, még vele gyakran beszéltem, és nem úgy nézett rám, mint az új iskolaévben, de persze már akkor sem örült az összeveszésnek a barátommal, de a nyáriszünet után mindig került, ahogy tudott. Nem tudom mivel beszélhette tele a fiú a fejét, de nagyon került. Én azóta sem tudom kiverni a fejemből, még mindig túlságosan is erősen vonzódom hozzá ahhoz, hogy tétlenül üljek. Az utóbbi időben gyakrabban szól hozzám, És én is hozzá, de csak pár szót váltunk. Ma például az ebédlőben való sorbaállás közben véletlenül meghallottam, hogy arról beszél a barátnőivel, hogy ki hova megy most suli után. Egyértelműen hallottam, hogy azt mondta, hogy a "nagybuszmeg"(autóbusz-állomás) kifejezést mondta. Teljesen véletlenül később együtt mentünk ki a suliból, de nem a buszmegállóba ment. Sietett egy tökmásik irányba. Pedig azt mondta, hogy haza megy, semmi dolga nincs. Megint előlem menekülhetett? Ha igen, akkor az miért van hogy szünetekben néha tök normálisan beszélgetünk, És megvitatjuk álláspontjainkat? Holnap lesz az utolsó tanítási nap. Van még bármi esélyem arra, hogy valami találkát beszéljek meg vele? Mert most nem tudom eldönteni, hogy miért kedves néha, és néha meg miért kerül engem? Köszönöm ha végigolvastad, ez tényleg nagyon-nagyon hosszú lett. Ha valaki segítene, hogy mit tehetek, illetve mit nem, nagyon megköszönném.