Mit vált ki belőletek, ha szerelmesek lesztek? Mesélek én is.

19 éves férfiú vagyok.

Eddig ha szerelembe estem, folyton azon kaptam magam hogy álmodozom. Fekszem, fekszem tovább, visszaálmodom magam egy képzelt világba. Gyakran éreztem azt hogy forog bennem a kés, mert tétlenül álmodozom csupán.

Egy párkapcsolatom volt eddig, viszont idő után kiderült, hogy egymás idegeire megyünk, tehát kaptam egy megcsalást, és jó adag szomorkodást.

Ez is már másfél éve volt, és nem éreztem senki iránt többet egészen idáig.

A múzsámmal egy buliban találkoztam a kolimban. Sikerült egymásra találnunk, persze nem éppen voltunk józanok. De beszélgető partnerek maradtunk, sőt, rengeteget találkozunk. És nem vagyok képes kavarni se vele, mert egyszerűen lenyűgöz a lány a személyiségével, és érzem hogy mást el se tudnék képzelni, akit jobban szerethetnék.

Életem egyik legjobb estéjének tartom azt, amikor hajnali kettőkor elindultunk a városba, hiába volt baromi hideg és eső, hiába voltam előtte 1000 kemény buliban, estébé.

Ha rá gondolok, átjár a boldogság, és mintha valami átölelne hátulról.

Nem kell zenét hallgatnom utazás közben, alvás közben. Motivációm lesz a tanóráimhoz, és nagyon jól sikerülnek a ZH-im is. Nem hittem volna, hogy egy kapcsolat kihozhatja belőlem a legjobbat, de most kétségkívül sikerült. Minden problémám egyszer csak elillant.

Maximum akkor vagyok egy picit szomi, ha se a közelben, se gépnél. Bár bőven kárpótol ha aztán vele vagyok, és beszélgetek vele.

Bocsi, hogy hosszú lett, de muszáj volt elmesélni itt is.

És szeretnék meghallgatni minél több embert, hogy mások hogy élik meg a dolgokat ezzel kapcsolatban.

Írjatok kort és nemi hovatartozást is! :D