Mikor anno próbálkozott nálam egyszerűen taszítot a srác, most meg ironukus módon én próbalom felkelteni a figyelmét. Mi tévő legyek, emberek? (Többi lent)

Sziasztok! Gimi 9. osztályában, sőt még talán 10. elején is kiszemelt magának egy fiú az osztályból. Abszolúte kedves, okos (bár kissé lusta :D) a srác, sőt már akkor is helyesnek lehetett volna mondani, de ezek ellenère folyamatosan ambivalens èrzelmek kavarogtak bennem vele kapcsolatban. Hiába testesítette meg a "zsánerem" számos kritèriumát, valahogy a szívem mèlyèn minduntalan hatalmába kerített az èrzès, hogy ő nem hozzám való, ès a köztünk lèvő kapcsolat katasztrófába fulladna, így a passzívan, visszafogottan "elhanyagoltam" őt, de ennek ellenère megmaradt köztünk egy normális barátni kapcsolat, ès sosem esett szó az előbb leírtakról. Bár, hogy őszinte legyek alapból sem intèztünk túl sok szót egymáshoz az óta.. Szèles mosollyal megspèrelt köszönèsek, ès információk átadása (pl. melyik teremben leszünk), kb ennyiben fulladt ki a diskuráció már vagy másfèl ève. Aztán most, egy pár hete egyszerűen elkeztem megbolondulni... Egyre erősebb ès mèlyebb èrzelmeket kezdek táplálni iránta, de fogalmam sincs, hogy ő mèg èrez-e valamit, vagy már règ túltette magát az egèszen... Csütörtökön ès pènteken voltunk osztálykiránduláson. Elhatároztam magamban, hogy ha törik, ha szakad, èn megpróbalom megtenni az első lèpèst aztán, ha már a kocka el van vetve megnèzzük hogy reagál... Sokat beszèlgettünk egymással, ès rengeteget nevettünk, de nem sikeredett semmi komolyabb, pedig mindketten kissé be voltunk csiccsentve. Nagyon jól elszórakoztunk, heccelődtünk egymással, de nem kezelt külömb módon, mint a többi lányt.

Szóval, nem tudom mi tevő legyek. Ha kedden visszamegyünk az iskolába menjek oda hozzá, vagy inkább maradjak továbbra is passzív, hátha csak egy rövid èletű fellángolás az egèsz... Szerintetek?