Ti mit szólnátok, ha a saját édesanyátok befolyásolná azt, aki nektek tetszik? Mit kéne tegyek ezek után?

Szóval lassan 3 éve volt, hogy egész jól kijöttem egy lánnyal, első szerelem volt, kicsit bénácska voltam, ami az ismerkedést illeti de csak úgy nézett ki, hogy össze fogunk jönni. Történetesen édesanyám volt osztálytársának (és egyben máig legjobb barátnőjének) a lánya. A csaj teljesen egyértelmű jeleket adott, mitöbb ki is mondta, hogy érez irántam valamit. A 2. találkozás után viszont mintha teljesen kiábrándult volna belőlem elkezdett friendzoneolni. Kérdeztem miért csinálja ezt, amikor olyan jól kijöttünk, de minden féle hülye indokkal elutasított. Elkezdte magát szidni, hogy nem elég jó hozzám, meg éretlen (mi tagadás 3 évvel fiatalabb, de abszolút nem gyerekes), meg minden hülyeséget elkezdett össze vissza hordani, hogy mi lesz velünk ha szakítunk meg ilyenek. Teljesen összezavart, azt se tudtam hova tegyem, de végül csak megszakadt a kapcsolatunk. Ennek ellenére azóta is szokott nézni, zavarban van, de már nem nagyon szoktunk beszélni, igyekeztünk kerülni egymást. 2 hetente kb találkozunk azóta is, mert ilyenkor a 2 család egymással szokta tölteni a hétvége egyik napját, valamilyen program keretében. Volt már egy pár barátnőm azóta, de egyik iránt sem éreztem olyan szintű szeretetet mint iránta. Még a mai napig tetszik, de már teljesen a "felejtsd el" kategóriába soroltam, szóval nem is nagyon gyötörtem magam vele. Nemrég egy bográcsozás alkalmával egy kicsit magam alatt voltam más miatt, aztán véletlenül elkezdtem bámúlni. Észrevette persze, aztán mind a ketten zavartan feláltunk és odébbmentünk egy kicsit. Hogy-hogynem más is észrevette és este bejött a szobámba anya és megkérdezte, hogy mit szeretek annyira ezen a lányon. És erre elkezdte pontosan ugyan azokat az érveket felhozni ellene amit a lány is mondott nekem régebben kifogásként. De utólag visszanézve szóról-szóra ugyan azt mondta. Mintha a szájba rágták volna annak idején.... És akkor ugrott be, hogy mielőtt megromlott a kapcsolatunk a szüleim odaát voltak Mártiéknál (a lány édesanyja) és beszélt kettesben a lánnyal is rólunk. Na hát persze nekem se kellett több egyből összeraktam a dolgokat. Főleg, hogy anya nem igazán szereti őt, pedig a szülei még kifejezetten mondták is, hogy örülnének nekem, mert rendes jólnevelet "gyereknek" tartanak. Sőt még apa se húzta rá az orrát. Erre persze jól összekavarodtam aztán megint pillangózik a rohadt hasam azóta. Az idegesség miatt is, meg a lány miatt is. Így is olyan nehéz volt lezárni magamban a dolgot kellett hozzá kb 1 év, erre most minden elkezdődött bennem előről. Nem tudom, hogy mit tegyek, anyával beszélni nem tudok. Vagyis nem akarok. Nem tudom miért állít fel olyan érveket amit az ész diktál, ami ráadásul nem is az enyém, az érzéseimmel szemben. A lány meg ráadásúl pont most szakított a barátjával, vele se nagyon szeretnék beszélni. Azt se tudom, hogy mennék oda ennyi idő után hozzá, úgy, hogy kb a Szia-n kivűl semmit sem szóltunk egymáshoz 2 éve. Anya szerint egy hisztis, önző, pénzközpontú lány aki csak kihasználna és megbántana. És szerinte nem is ezzel van gond, mert ilyennel is kell találkozzak életem során, de nem akarja hogy a két család viszonya emiatt megromoljon a jövőben. Ami mondjuk tényleg elég szoros, évek óta nyaralni is együtt megyünk mindenhova. Most komolyan mit kellene csináljak? Vagy csak én vagyok fogyatékos, hogy ilyen összeesküvés elméleteket szövök? VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ valaki mondjon valamit mert szétkapom a szekrénysort, olyan állapotban vagyok. Jöhetnek trollok is nyugodtan legalább felvidulnék egy kicsit... :(

Amúgy 18F és 15L