Párkapcsolati tanácsra lenne szükségem. Valakinek van véleménye vagy tapasztalata?

Inkább bunkó xd

Adj neki egy kis időt, pl egy hetet és ha akkor is ilyen lesz beszélgess vele erről de csak higgadtan.

Szia!

Most tapasztalatból fogok írni neked :)

Nekem másfél éve van barátom, szóval teljesen át tudom érezni amit érzel, én is teljesen paranoiás voltam az elején, amint hirtelen elmúlt a "mindig minden rendbem van és rózsaszín" helyzet és elkeztünk néha veszekedni, mindent túlgondoltam én is, szörnyen megijedtem minden egyes alkalomkor amikor valami nem volt rendben, féltem, hogy Úristen valami elromlott a kapcsolatunkban... de szó sincs ilyenekről! Idővel én megértettem, hogy mindenkinek lehetnek rosszabb napjai, hangulatingadozósabb időszakai, és ha igazán szeretjük egymást kitartunk egymás mellett és támogatjuk a másikat, szó sincs olyanról hogy a kapcsolatunkban lenne valami probléma!

Egy újabb sík amiben azonosítani tudom magamat a problémáddal:

Mi is egész nyáron együtt voltunk, szinte minden nap , az ősz kezdetekor én voltam az, akinek ez egy kicsit sok lett. Elkezdtem én is azt érezni hogy most kicsit szívesebben lennék barátokkal/egyedül mint a párommal, mert nyáron kicsit sok volt, szinte semmi időt nem tudtam magamra fordítani az elmúlt hónapokban, se a hobbijaimra. Nyáron nem éreztem ezt tehernek egyáltalán, de az utóbbi hetekben előjött nálam is ez a "megfojtós" érzés. Én elmondtam a barátomnak, hogy érzek, és hogy egyedüllétre lenne szükségem. Ő neki nyilván hiányoznék, így kompromisszumot kötöttünk- annyi egyedüllétet kapok amennyit csak szeretnék, de "cserébe" hívjam fel minden este legalább egy tíz percre. Nagyon hálás voltam hogy megértette, így egy hete kb visszatértem a hobbijaimhoz ( rajzolás, olvasás, sport) de közben válaszolgattam neki messengeren időközönként ( ő mondta hogy nem kell válaszolnom ha nem akarok de nekem semmi bajom nem volt azzal hogy kb félóránként válaszoljak neki, hisz közben mást is csináltam, és ha nagyon egyedül akartam lenni csak eltűntem pár órára, megértette)

Így telt egy 2-3 napom, aztán szép lassan többet beszéltünk az este, újra programokat szerveztünk egymással, mibden vissza tért a régi kerékvágásba vagy egy hét alatt. Közben barátom is a barátaival töltött időt, vagy a saját hobbijainak élt, szerintem neki is jól esett hogy nem egymás nyakán voltunk egy kis ideig. Azóta minden rendbe jött, csak egy kicsit jobban odafigyelünk hogy jusson mindkettőnknek egy kis "szabadidő".

De eszembe se jutott volna szakítani a barátommal, ugyan úgy szerettem egész végig, egyszerűen csak szükségem volt egy kis egyedüllétre, ennyi az egész!! :)

Szereted a barátod, félsz hogy bármi baja lesz a kapcsolatotoknak, ezt én is átéltem, de hidd el, felesleges ennyi miatt elkezdeni aggódni.

Szerintem hagyj egy kis időt neki, mondd hogy keressen amikor úgy tartja kedve, és ez idő alatt te is legyél barátnőkkel, vagy csa foglald el magad a hobbijaiddal. Hagyj neki levegőt.

DE nyilvánvalóan ha hetekig nem keres, és semmi jelét nem adja hogy hiányoznál neki, akkor viszont beszélj vele :(

De szerintem még felesleges aggódni ezen, adj neki egy kis időt! Ha igazán szeret úgyis " vissza tér" hozzád :)