Most mit akarhat?

Hogy lehet ennyire megbonyolítani egy dolgot?

Találkozol vele, és megbeszélitek. És ha nem pötyögtetek volna egy álló este, hanem szóban beszéltek, sok minden már a hangotokból világos lett volna mindkettőtöknek! 19 évesen tényleg ennyi agya van ma egy fiúnak?

Megérdemelnétek, hogy egy életen keresztül csak recskázzatok. De hogy nőt nem, az biztos!

Érez irántad valamit, és ahhoz azért bátorság kellett szerintem neki is, hogy ezt leírja neked!! Biztos, hogy tetszel/kellesz neki!

Találkozzatok és beszéljétek meg a dolgokat!

Kedves Kérdező!

Azért az könnyen belátható, hogy ilyen fiatalon, 17 éves lánynak még komolyabb jelentőségű fiús tapasztalata oly túl sok nem lehet. Persze most nem arra gondoltam, hogy egy-két hét szex, aztán mehet... és jöjjön a következő. Ez nem komoly tapasztalat. Ez semmi.

Komolyan megtapasztalni egyik embernek a másikat évek során sem túl egyszerű. És feltételezi a tényleges privát együtt-élést, nem csak az olyan együtt járunk, járkálunk kéz a kézben, moziba, ide-oda... Megismerni valakit együtt lakva lehet csak, évek hosszú sora alatt. Miért? Mert pláne a tinédzser korban még marhára képlékeny a fiatal. Szinte hétről hétre változik. Nincs még kiforrva, mint a jó bor. Persze sok fiú sem.

Ezzel azt akarom mondani, hogy nem lehet haragudni egy 17 éves kislányra, ha még nem képes eldönteni, hogy Te alkalmas vagy-e számára barátnak, együtt járni, azaz elsősorban lelki társnak avagy sem. Főleg, ha nincs elegendő viszonyítási alapja. Vagyis nincs neki hosszabb (min. 1-2 évnyi), tartós együttélési tapasztalása. És több is. Hogyan is lehetne.

Ezért ebben a korban gyakran előfordul, hogy lány, vagy fiú "igényesnek" érzi magát, s bepróbálkozik másnál is, hátha az jobban passzol őhozzá. Mert még azt sem tudja mi fán terem a fiú... és azzal sincs tisztában, hogy mennyire különbözőek az emberek, tehát Ti, fiatalok is.

A Ti esetetekben én feltételezem...

A), hogy a lány elhagyott téged egy lehetséges "jobb" party reményében, aztán meg - úgy tűnik - nem jött be neki, vagyis talán igen hamar csalódott. Ne felejtsük el azt a tényt, hogy ez az eddigi kapcsolatotok számára már összehasonlítási alap volt. Mert valamennyire ismert már téged. Tehát képes volt viszonyítani az újabb kapcsolatát a régebbihez képest. Magyarán szólva begyűjtött eggyel több tapasztalást az "életből". (Ez jó tud lenni)

Ilyen értelemben még az is elképzelhető, hogy időközben rájött arra, a Ti kapcsolatotok az mégsem volt olyan nagyon rossz, feltéve ugye, hogy a másikkal rosszabb volt. Az ember ilyen fiatal korban mindig mérlegel... s mondhatni "fiatalos" szempontokat vizsgálódva veti össze a jelenlegit egy régebbivel. Mert hogy mást nemigen tehet.

Ilyen aspektusból szemlélve, még jó (hasznos) is lehet az számodra, ha megújítjátok az elveszettnek hitt kapcsolatotokat. Persze ehhez bátorság kell. Mert ugye, ahogy mondják: Semmi sem biztos, csak a rendőr meg a halál!

Vagyis tehát létezhet a

B) alternatíva is, ahol ténylegesen te lennél a szamár, ha azt a kiszemelt lovat elbukta...

De ezt csak úgy tudhatod meg, hogy így van-e, ha újra kezditek, vagyis folytatjátok nagyjából ott, ahol abbamaradt.

Arra azért figyelj oda, hogy nem Te voltál-e az a személy(?) aki épp mélypontján "szendergett", s épp ez gátolt meg téged abban, hogy elegendően tisztán lássad a lány valódi szándékát. Hogy például akkor olyan kis "sajnálatra méltó", ezért vigasztalgatni való voltál-e a szemében. És neki pl. ez tetszett benned. Ezt persze neked kellene tudnod, érezned.

Mindenesetre amondó vagyok, hogy próbálkozni érdemesebb, mint 1helyben ülve várni a "csoda" érkezésére.

Az egész kapcsolatotokat meg nem kell túlságosan komolyan venni... mert mint mondtam, a ti korotokban még igen-igen sokat érik, érlelődik az ember. Lány is, fiú is. (de még 30-40 évesen is, csak akkor már hosszabb kifutási idővel) Mondhatnám azt is, ahogyan az idők során egyre többet tapasztaltok meg az "életből" , egymásból, annál érettebbek, bölcsebbek lesztek. (Jó esetben) Magam is így voltam ezzel. Kb. 30 éves koromban éreztem úgy, hogy most már képes vagyok teljes mértékben vállalni a felelősséget önmagamért. És akkor már persze másokért is.

Annyira azért vedd komolyan bármely kapcsolatodat, hogy (idióta) játszadozás révén (is) akár becsusszanhat egy kisgyerek az életetekbe. (van rá példa, bőven) No, akkor viszont meg kell halnotok (lelkileg, érzelmileg), s onnantól el kell indítani egy teljesen másfajta életet, hármasban. Az már tényleg komoly felelősség... és legalább 19 évig ki kell tartson.

A válaszom: Igen, érezhet irántad valamit.

De mindig legyél szkeptikus. Ne bizalmatlan, hanem csak szkeptikus. Vagyis sose higgy el bármit is látsz, hallasz, tapasztalsz 100%-ban, hanem mindig hagyjál min. 1% esélyt arra, hogy a látásod homályos, a füled nem jól hall, az érzelmeid meg vannak vezetve. Ha ezt betartod, akkor jó eséllyel kevésbé fogsz nagyokat csalódni majd életed során. Ez a személyes tapasztalásom.

Az ERŐ legyen Veled!