Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van esélyem a csajnál, vagy teljesen reménytelen az ügy? Hogyan szedhetném fel? (17 F)
Még mindig nehezen hiszem el, hogy annyira élve boncolja az agyam, hogy egy ilyen fórumon kérek segítséget pont én... de ez van.
Sosem volt ilyen téren problémám, eddig mindenkit az ujjam köré tudtam előbb-utóbb csavarni, aki megtetszett. De Ő kihúzza a talpam alól a talajt, tiszta idiótának érzem magam, ha róla van szó, aki nem tudja, hogyan közelítsen.
A második félévben jött át az osztályunkba, miután ugrott egy osztályt. Telesen más, mint a többi csaj - állandóan cs.szegetik is, mert szerintük "fura"- , a legokosabb és legérdekesebb ember, akit ismerek. Mindent hideg logikával akar megközelíteni, nagyon introvertált és nagyon elméleti típus, az e-book olvasójával össze van nőve, a példaképe Stephen Hawking és Marie Curie. Extrém metált hallgat és Lady Gagát egyszerre, rá van pörögve a fizikára, a filozófiára meg a kémiára, de a ruhákra is. Nagyon bejön, hogy minden annyira új meg más benne a megszokotthoz képest, de emiatt nem is tudok vele mit kezdeni.
Sokszor olyan, mintha egy nagyító alól analizálgatna, amivel elbizonytalanít. Baromi sztoikus, hiába akarom venni a jeleket, figyelni, hogy mire hogyan reagál, mindig olyan idegtépően rezzenéstelen. Ki akarom belőle billenteni. Mert lehetséges, amikor érdekesnek talál egy témát, akkor nagyon élénken fel tud lelkesülni - imádom, amikor ilyenkor össze-vissza hadarva magyaráz, egyik gondolatból ugorva a másikba, ameddig már senki se bírja követni. Volt, hogy flörtölni próbáltam vele, de nagyon úgy tűnt, hogy nem értette, mit akarok ezzel, vagy mi a franc bajom van. Az egyik haverom szerint van benne Aspergeres hajlam, azért van ez.
Egyébként nem beszél az iskolában rajtam kívül senkivel, amikor először mentem oda hozzá, akkor kérdőre is vont, hogy miért kezdeményezek vele beszélgetést, mikor az összes hasonló korú szerint fura. Nincsenek barátai az iskolán kívül se.
Én inkább vagyok impulzív alkat, keresem a bajt és az izgalmat. Nem olyan elmerengős, mint ő, de amiket feldob kérdéseket, megmozgatnak. Egyszer ajánlott egy filmet, ami egy tanárról szólt, aki valójában egy 14 000 éves ősember, alig pislogtam alatta, pedig nulla akció volt, egész végig csak öt ember beszélgetett egy szobában. Eléri, hogy érdekeljen, ami addig hidegen hagyott.
Mivel érjek el eredményt? Már azon voltam, hogy egyszerűen elé állok azzal, hogy "tetszel", de a haverjaim kiröhögtek, hogy ez már az oviban is gáz volt. :P Igazuk van, de fogyóban vannak az ötleteim.
válasza:Figyelj ha hülyeségnek tűnik de működik akkor nem hülyeség. :D Ilyent én sem láttam még, elég kemény dió. Fontos lenne közös érdeklődési köröket kialakítani. De ha egyszerűen nem veszi a lapot és nem kommunikálja feléd az érzéseit akkor lehet szopogatni azt a nyalókát de minek, nincs mese meg kell neki mondani, hogy mi a szitu. Ha most nem akkor majd később. De én megmondanám neki.
17f
válasza:1# "Nem kötődnek, nem tisztelnek, nem szeretnek."
Nem akarom a tapasztalataidat kétségbe vonni, de ez nekem inkább hajaz az antiszociális személyiségzavarra, mint az aspergerre. Közben éjszaka nézegettem aspergeresek kérdéseit itt, és abból pont az ellenkezője jött le; hogy ezekre mind képesek / igénylik őket, - egyesek talán túlságosan kétségbeesetten is - csak egy átlag ember szemszögéből furán mutatják ki. És rosszul is érzik magukat miatta, hogy nem tudják úgy kezelni ezt, mint mások.
Én se vagyok egy érzelgős alkat, - sőt, elég gyakran lépek úgy mások tyúkszemére, hogy nem tűnik fel - szóval az nem probléma, hogy nem fogunk majd nagy lelkizések után egymás vállán sírni. Nekem így jön be, ahogy van. Csak arra kéne rájönni, hogy ezt hogyan jelezzem anélkül, hogy hülyének nézzen / hogy ez kölcsönös-e vagy csak úgy van vele, hogy valami csoda folytán mellé csapódott valaki, aki nem marslakónak nézi.
Nem szívesen hagynám. Alapból nem vagyok egy kimondottan hűségesféle, könnyen ráunok az emberekre. Az első barátnőm óta ő az első olyan csaj, akiből nem ábrándultam ki pár hét után. Nincs az vele, hogy túlságosan "megszokom", és nem is olyan fojtogató a viselkedése, mint az átlagnak. Nemrég jöttünk vissza a nyaralásból, az ide vonatkozó patthelyzet miatt megpróbáltam valakivel összeismerkedni, hátha túllendít a dolgon, de egy idő után állandóan Hozzá méregettem. Miután evidens volt, hogy túl sok mindenben más, le is koptattam.
2# Jogos.
Francba a haverommal. Biztos azért mondja, hogy hülyeség, mert ő is bepróbálkozott nála, amikor még átjött az osztályba, és beégett. (Odaállt elé azzal, hogy Ha hazáig követnélek, megtartanál? mire ő hosszú hallgatás után közölte, hogy ha hazáig követné, hívná a rendőrséget. Ez is mutatja, hogy ezekkel a szokásos, szédítő szövegekkel nem tud mit kezdeni.)
Vannak azért metszéspontok: kutyabolondok vagyunk - neki három is van - , ő is szereti a motorokat. Zenében Gagával én azonosulni nem tudok, de rockban és metálban mindenevő vagyok az alműfajokban, gitározok is. Meg néha-néha olvasok is azért, nem vagyok olyan megátalkodott könyvkukac, mint ő, de az a haverom, aki megjegyezte, hogy aspergeres lehet, már évek óta igyekszik a bagázs többi tagját "átnevelni" a könyvekre - és van hatása is.
Ja, meg mindketten utálunk iskolába járni. :D Gyakran olvasott vagy aludt órán, annyira untatta az anyag, azt mondja, hogy idegesítően lassan és szájbarágósan haladnak a tanárok. Jobban szeretne otthon tanulni, hogy a saját tempójában haladjon, de az anyja meg az apja nyúzza, hogy "kell a közösség is". (Ami hülyeség, mert ha mindenki szemét vele, akkor baromira nincs vele kisegítve. De másként persze nem ismerném.)
#3
Arra nagyon rá van pörögve, hogy vajon mi lehetett az ősrobbanás előtt. Azóta még jobban, hogy olvasott egy novellát, amiben találnak egy alternatív civilizációt a frigóban, ami a bolygó megszületésétől kezdve fejlődik a totális technológiai csúcsig, majd megsemmisül a nap végére, és az egész indul elölről.
Azt az elméletet is sokat emlegeti, hogy "ami megtörténhet, az meg is történik" és így mindig nyílik egy új térsík, benne egy új verziónkkal, ami megint újabb síkokat nyit, újabb verziókkal, ki a végtelenbe.
Meg igazából említett egy rakás fizikai, esztétikai és filozófiai elméletet. Sok érdekes is volt annak ellenére, hogy magamtól nem kezdtem volna el agyalni rajtuk, de volt aminél már nem tudtam tartani a fonalat, amikor átváltott a "szóexpresszbe".
válasza:szerintem tényleg állj elé azzal, hogy tetszik neked. Ez nem vicces hanem a legbátrabb dolog. Minden lány értékeli az őszinteséget, még ő is biztosan.
16/L
válasza:Szia.
Felnőtt Aspergeres nő vagyok. Előre leszögezem, hogy csak a saját tapasztalatomból tudok beszélni, és nem feltétlenül lehet ezt minden autistára általánosítani - ahogyan szerencsére az első hozzászóló rossz tapasztalatát sem. Hiszen ez olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy "ez a neurotipikus ember bántott, ergo minden neurotipikus alapból rossz."
Tehát csak leírom, én mit gondolok, illetve mit gondoltam volna 17-18 évesen.
Nekem nehezen megy az érzelmek direkt, közvetlen kifejezése, és kamaszkoromban még rosszabb volt a helyzet. Idővel sok mindent megtanul az ember, de emlékszem, régen az éerzelmek nagyon zavarba hoztak. Nem azért, mint ahogy tévesen hiszik sokan, mert nincsenek érzéseink, hanem mert:
1, sok autista "túl erősen" éli meg az érzelmeket
2, az intenzitás ellenére nem értjük őket, főleg fiatalon, sokszor pl. magunkban sem tudjuk beazonisítani őket
3, ha értjük is őket valamennyire, és nem rettentenek el az intenzitásukkal, akkor is sokszor nem tudjuk, hogyan kellene kommunikálni őket, vagy hogyan reagáljunk mások érzelmeire
Emiatt az idő nagyon fontos tényező számomra legalábbis. Időbe telik, amíg "megszokom", és jól be tudom azonosítani a másik érzelmi lenyomatát, reakcióit, és csak utána tudom eldönteni, hogy kedvelem-e egyáltalán. Emiatt pl. nekem a randizás nehezen megy, mert tapasztalatom szerint ott hamar elvrják a pasik, hogy eldöntsem, kedvele-e őket. De nekem ehhez jól kell ismerni valakit.
Volt hosszú kapcsolatom, de őt régebb óta ismertem barátokon keresztül illetve munkahelyről, utána jöttünk össze.
Őszintén szólva nem tudom, hogy reagálnék, még most sem, nem hogy 17 évesen, ha valaki elém állt volna, és közli, hogy "tetszel". Persze gondolom ilyesmit hallani azért mindig jó érzés, de ugyanakkor nagyon össze is zavart volna biztos, nem tudtam volna, mit felejek.
A flörtölést a mai napig nem mindig veszem észre, barátnőim szoktak utólag szólni ha egy pasi flörtölt velem vagy megnézett. Azt is nehezen tudom eldönteni, mikor flörtölnek velem, és mikor csak szimplán barátságosak.
Én ezért inkább azt tanácsolom, ismerd meg minél jobban a lányt és hagyj neki is időt, hogy megismerjen, mert ha tényleg tetszik neked, akkor megérdemli ezt az időt. Beszélgess vele minél több dologról, hagyd, hogy kicsit elmélyüljön a dolog. Utána már könnyebb lesz eldöntened, hogyan tovább, hisz addigra mindketten többet tudtok a másikról.
válasza:Kedves Kérdező!
Esélyed mindenképpen van a csajnál, de ehhez tenned is kell. A helyedben én odaállnék elé és megmondanám kerek perec, hogy "Tetszel nekem és szeretnélek jobban megismerni". Feltéve ha komoly szándékaid vannak.
De ha csak "felszedni" akarod, akkor bukta és nem érdemled meg. A lányok nem tárgyak, hogy csak felszedd őket. A lányok tiszteletet, szeretetet, becsületet, törődést, küzdelmet érdemelnek. Nem csak két lábon járó valamik, hanem lelkük van, érzelmeik, gondolataik, személyiségük, életük. Gondolom te se örülnél, ha a lányok akiknek tetszel csupán arra kelljél, hogy "felszedjenek" és ha valami nem tetszik, akkor eldobjanak. Az emberi kapcsolatok ennél jóval mélyebbek, pláne a párkapcsolatok.
Aspergeresként azt tapasztaltam, hogy akkor van "esély a csajnál", ha tiszteled, becsülöd, őszinte vagy hozzá, kimutatod az érzéseidet, törődsz vele, meghallgatod, megismered, megérted, érdeklődsz felőle, hallgatsz rá (persze ne ess a másik ló egyik oldalára) örömet okozol neki, illetve ott vagy neki, amikor a legnagyobb szüksége van rád. Ha ezek nincsenek meg, akkor csak fájdalmat okoznál neki. Ezek amúgy egy kapcsolatban kölcsönösen igaz kell legyen mindkét félre.
Ha a haverjaid kiröhögnek azért, mert önmagad vagy és kimutatod az érzelmeidet, akkor azt mondom, hogy ők annyit is érnek. Én nem hagynám, hogy korlátozzák a személyiségemet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!