Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért ilyenek az emberek?
Lehet hosszú lesz, de leírom a tapasztalataimból adódó gondolataimat.
Kezdem azzal, hogy eddig senki nem tűrt meg engem maga mellett, mert nem vagyok egy dekoratív, szép csaj. Félre ne értsetek, ha valakinek nem tetszem, megértem, de akkor ne mondja azt nekem, hogy szeret, miközben megcsal vagy nem vesz komolyan engem. Ezekben már volt részem, sajnos.
Mivel nehéz helyzetben vagyok a külsőm miatt, így interneten (Facebook csoportokban) ismerkedek, és észrevettem néhány dolgot. Az egyik legzavaróbb volt számomra, hogy senkinek nincs önálló gondolata. Fiúknak/férfiaknak, nőknek/lányoknak egyaránt. Van pár elméletem, amit megosztottam a csoportbeliekkel, mind 50+-osok voltak, akik egyetértettek velem. Örültem volna a fiatal korosztálynak is, de azok mélyen hallgattak, és továbbra is tették fel a képeket, amelyek agyon voltak szerkesztve, félig eltakart arccal kerestek “komoj kapcsolatottt”.
Amelyikük rám írt, azoknak annyit jelentett a komoly szándék, mint a helyesírás; semmit. Jöttek a “micsi, mizus” és hasonló kérdések. Mikor egész mondatokban válaszoltam, annyit kaptam válaszul: ,,ertem. Az jo.”
És elgondolkodtam, hogy miért nem hajlandóak az emberek beszélgetni egymással, vajon miért nincs senkinek sem mondanivalója a másik fél felé... Ez egyre jobban elszomorít.
Aztán egy nap kiírtam ezt magamból ugyanabba a csoportba, a reakció meglepő volt; nálam jóval idősebb hölgyemény lelopta a szövegemet, egy az egybe kimásolta és beillesztette a csoportba azt, amit én írtam. Elsősorban nem az aggasztott, hogy az az én szövegem, hanem az, hogy az embereknek nincs agyuk, gondolatuk, sem érzéseik, csak vannak, és arra várnak, hogy valaki szeresse Őket annak ellenére, hogy egy normális bemutatkozót nem hajlandóak írni magukról.
Fáj, hogy ennyire nem foglalkoznak egymással az emberek, fáj, hogy másolják a személyiségemet (meg még ki tudja kiét...) De egy dolgot senki nem fog tudni elvenni; a tudást, a szeretetet, a kedvességet. Az abból fakadó gondolatokat bárki másolhatja, de akkor sem fogja azt érezni, amit én, miközben írtam. Hogy mi járt át engem?
- A nyugalom, a szabadság érzete, és az, hogy talán 1-2 emberen tudok segíteni, akik megértik a mondanivalót. Bár ezek után sem találkoztam a csoportban senkivel, akivel lehetne tartalmasan beszélgetni, mégsem bántam meg, hogy kiírtam ezt-azt, mert legalább tapasztalatot nyertem. Most már csak az a kérdésem, hogy vajon miért alakult ki ez az érzéketlenség a mai világban. A tévé miatt? Internet végett? Hogy érdekesebbnek vélik az emberek az elektronikus cuccokat, mint a hús-vér embereket?
Érdekelne mindenki véleménye, ne féljen senki elmondani amit gondol. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!