Ha összebarátkozunk a csajjal, akkor képtelen vagyok ráhajtani, mert nem akarom a barátságot kockára tenni. Mi a véleményetek?

Sziasztok!

Az a problémám, hogy ha egy csajjal jóban leszünk (nem feltétlenül puszipajtás-barátságban), csak szimplán segítünk egymásnak és esetleg jól elbeszélgetünk, elpoénkodunk néha, utána nem merek ráhajtani a csajra.

Valahogy tudat alatt attól félek, hogy nem éri megkockáztatni, mert inkább legyünk csak simán ilyen normál kötetlen haveri kapcsolatban, mint hogy aztán visszautasítás miatt bukjak mindent.

Viszont így meg sehova sem jutok, mert eleve csak olyan csajokkal találkozgatok, akiket már valamennyire ismerek, és sose merek továbblépni.

Hogyan győzzem le ezt a "félelmemet", ha lehet annak nevezni? Sok visszautasítás után kevés az önbizalmam a párkapcsolat létrehozása terén, de haveri-baráti szinten nagyon jól kijövök a csajokkal.

Viszont ez így korlátoz, mert minél jobban kijövök a csajjal, annál inkább félek, hogy elcseszek valamit, végül már inkább rá se írok, nehogy valamit elrontsak, így aztán végül kiüresedik az egész és még a "barátság" is kihűl.

Tudom, nehéz eset vagyok, de ezek tényleg komoly gondot okoz nekem, hogy így gondolkodok, és akármilyen hülyén hangzik, így vagyok.

Mi a véleményetek, hogyan változtassak a hozzáállásomon?