Hogy vegyem rá magam?

Csak írj rá valamivel, lehet kitalált ok, lehet csak egy szia mizu, vagy egy sulis dolog, vagy csak válaszolj a sztorijára.

Ha bejöttök egymásnak úgyis el tudtok beszélgetni, ha meg nem tudtok, akkor valószínűleg nem őt kéne választanod.

"Viszont sokszor nem igazán írt vagy csak sok idő múlva"

Hat akkor nem nagyon erdekled, hacsaknem azota kikupálodtál:p

Bocsi de igy szokas lerazni a masikat

Szoval ne sok idot pazarolj erre ha bejosz neki mindegy mit kerdezel mit tudomen hogy hogy telik a nyar? Vagy tud e ajanlani valami filmet

"lányok pl imádnak beszélni magukról pl mint én is"

En pont utalok, akkormar inkabb en kerdezgetek.

Nem a lanyok imadnak beszelni magukrol, hanem a legtobb ember." Sikerkalauz meg a hasonlo konyvekben van ez hogy ha beszelgetni akarsz akkor kerdez rola minel tobbet alig varja hogy vegre valaki megkerdezze. De mindegy max attereli

Ha tényleg érdekel, hogy hogy vedd rá magad, és még mindig aktuális, elmesélem az én történetemet, hátha mások tudnak az én hibámból tanulni.

Van egy fiú. Tudjátok, aki másoknak furának tűnhet, nekem viszont már-már mesebelinek.

Egyszerűen annyi közös pontunk van, főleg olyanok, amiket mások nem tudtak megérteni. Gondolok itt például a nyelvtanra. Mind a ketten imájuk. No nem fanatikus, hatalmas lexikális tudással rendelkező egyének vagyunk, egyszerűen mind a ketten írtózunk a rosszul használt ik-es igéktől, a "de viszont-tól" és még más, más embernek apróságnak tűnő dolgoktól.

Régóta ismerjük egymást, egy sulis színjátszókörben találkoztunk, és bár ekkor még kicsi voltam, pár évre rá, amikor elkezdtek dolgozni bennem a hormonok, észrevettem. Ha valaki ismeri a totál instabil lelkiállapotomat, nem csodálkozik, hogy foggal-körömmel tiltakoztam az érzéseim ellen. Egyfolytában elnyomtam őket, ha hozzámszólt, minél rövidebben próbáltam neki válaszolni. Utáltam ránézni, pontosan azért, mert imádtam. Aztán rájöttem, hogy reménytelenül beleestem. A felismerés egy tábori éjszakán jött, mint derült égből villámcsapás. Úgy zokogtam, mint még soha, hiszen tudtam;nincs vissza út, szeretem őt. Abban a táborban elkezdett egyre jobban közeledni felém, én meg sündisznó-tüskéket növesztettem, és úgy próbáltam taszítani, hogy már-már belefáradtam :).

Aztán ő "kiöregedett" a színjátszókörből, ez a tábor volt az utolsó alkalom, amikor találkoztunk.

A legrosszabb az egészben, hogy tudom, hogy minden az én hibám. Én rontottam el azzal, hogy nem közeledtem felé.

Ez az egész lassan egy éve történt, de az én érzéseim egy kicsivel sem halványabbak, mint akkor. Fáj. Hiányzik, de már megszoktam és együtt élek ezzel. A részemmé lett.

Közeledj felé, írj neki, tegyél meg mindent, ami tőled telik, kérlek, ne rontsd el úgy, mint én!

Én nagyon drukkolok. Hajrá❤

#3 nekem is van egy fiú ismerősöm aki eleinte nem akart vissza írni, de ő írt rám, majd bevalloduk egymásnak hogy mindketten éreztünk egymás íránt vmit.

Szóval nem feltétlen.

Na de kérdező:

Suliba menny oda hozzá, nyiltan kérdezd meg, vagy mond el neki mit érzel. Gyorsan le van tudva a dolog. Ha nem teszed, szenvedsz és csak vágysz rá. Ha elutasít, lehet kiöli belöled az érzést, mit íránta érzel. Ha nem, legalább tudod és bele törödsz majd szintén elhagy az érzés