Nem értem, miért volt ez ennyire más?

Itthon eléggé sikertelen vagyok csajozás terén. Rengeteg barátom van, sokan nem hiszik el, hogy “mennyit béznázok”, pl van egy haverom, akinek elég sok barátnője volt, mondta, ha úgy nézne ki mint én, még sokkal több lehetett volna. (Én sem tartom magamat csúnyának, igényes vagyok, igényesen öltözködök stb)

Csak kevés az önbizalmam, meg sokszor keresek kifogásokat, hogy “ő xy exe, vele tuti nem” meg stb.

Viszont voltam amerikában cserediák egy fél évre, és teljesen másmilyen volt. Nagyon sok önbizalmat éreztem nyitni emberek felé, és a sulimból lányok írtak rám beszélgetni.

Fél év alatt 10 lánnyal csókolóztam, egy barátnőm volt (pár hétig csak, de volt)

Itthon egy lánnyal csókolóztam, akivel majdnem együtt is voltunk (azért nem voltunk együtt, mert mentem Amerikába, mire hazajöttem már másik barátja volt)

Itthon nem, hogy összejönnék valakivel, nem is találok senki olyat, akivel szeretnék beszélgeti.

Borzasztó óvatos vagyok az ismerkedéssel, kb lányok írnak rám max (kb kétszer volt ilyen), én magamtól senkire sem merek. Az a magyar lány volt az első és utolsó jelentős lány az életemben, első szerelmem, ha úgy tetszik. Ma már semmit sem érzek iránta. Fél éve lb találkoztam vele egy házibuliban, beszélgettünk, másnap kicsit furán éreztem magam, mintha éreznék megint valami iránta de pár nap alatt elbújt. Nem akarnék vele újból lenni, már csak azért is mert azon a hb-n látványosan egy másik srác (egyik haverom) kellett neki, akivel le is feküdt utána a buli végen.

Mi lehet a különbség?

Nagyon vágyok egy barátnőre, de senki olyat nem találok, akivel el tudnám magamat képzelni.

Még szűz is vagyok, ez ellen is szerenték tenni lassan.

19/f