Miért lehet ez?

Szóval lényegében az a gond hogy nagyon régóta töprengek ezen és nem tudom mit tegyek ezzel kapcsolatosan. 17 éves lány vagyok és nem volt még barátom de a gond viszont az nem is érdekelt ez míg nagyim velem volt mert tudtam rá számíthatok, megbíztam benne, neki mondtam el minden panaszom. Sajnos ő immár 4 hónapja örökre megpihent. És azóta rosszul viselem a mindennapokat. Nem önsajnáltatás céljából írtam ki kérdesem hanem pusztán segítő tanácsokra lenne szükségem. Tehát barátaim nincsenek, igazából senki szüleimen kívül de ők gyerekkoromban elváltak édesanyámmal a legjobb a kapcsolatom. Szóval nem régebbin egy baráti társaságban az egyik emberben felmerült az a kérdés felém hogy van-e már barátom? Ekkor mondtam hogy nincs. És utána mondta hogy miért? Erre pedig válaszom:Nem tudom nem gondolkodtam még hosszasan ezen. Igazából nem csak ott merült fel már ez a kérdés hanem más emberek is kérdeztek már ebben a témában kapcsolatban. Ettől a naptól kezdve leginkább kezdtem ezen gondolkodni mikor említteték a társaságban ezt a témát. És azóta nem megy ki a fejemből és azon gondolkodom hogyan találhatnék valakit aki elfogad, megszerezni egymás lelkét testiség előtt. külsőleg belsőleg egyaránt. Tudom mai világunkban nagyon kevés az esélye komoly párkapcsolatot találni pláne az én korosztályomban meg még kevesen gondolkoznak komoly kapcsolaton. Nem tudom mit tehetnék hol lenne érdemes ismerkedni. Közösségi oldalakon nem szoktak rám írni, társkeresőket hanyagolnám.meg szerintem nem is a legjobb választás 17 évesen. Szórakozóhelyek sem az igaziak mint régen, bár mikor tavaly voltam voltak akik néztek de nem kezdeményeznek. És igazándiból sokszor csak néznek de nem jönnek oda hozzám ezt vettem észre sok helyen. Iskolámban nem járnak fiúk. Nem akarom ezt erőltetni nem is akartam eddig, csak nagyim tragédiája óta jöttem rá amit eddig úgy hittem nem. Hogy igen jó lenne egy társ. Csak rossz, mert sokat vagyok egyedül és ha lenne egy megértő társ könnyebb lenne átvészelni, viszont a probléma az hogy nem tudom hogyan kellene. Járok szakértőhöz is azóta, de ő sem adott nagyobb tanácsot ezzel kapcsolatban. Átlagosnak gondolnám magam és negatívan látom hogy az én korosztályomban furcsa viselkedésű lányoknak van kapcsolatuk nekem pedig ilyenben nincs részem. Mindig mindenkinek próbálok segíteni, meghallgatok embereket akik segítségre szorulnak mivel célom az lenne hogy boldogak legyenek segítsek rajtuk. Ezért nem értem hogy nem jó ez a probléma. Ha leírásom végigolvastad illetve pár pozitív gondolatot valamint tapasztalatot tudsz adni ezzel a témával kapcsolatban Köszönöm! Üdv.