Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire nehéz ilyen nőként társat találni?
Az elmúlt években az egyetem jelentősen elvette az időmet a társkereséstől, meg a karantén. Most hogy egy félévem van hátra és van lehetőségem belekezdtem a társkeresésbe. 24 éves nő vagyok, ambiciózus, de karrierista semmiféleképpen sem, sokat jelent számomra, hogy szakmailag fejlődjek és legyenek sikereim, nem csak beragadni szeretnék a munkámba majd, mert nem ezért güriztem meg szenvedtem. Meg fejlődés nélkül a jó életszínvonalhoz szükséges pénz se fog jönni. Alapvetően a generációmból is kilógok, azt mondják rám, hogy korosztályomhoz képest érettebben gondolkodok. Amolyan ambivertált vagyok, nem vagyok bulis, se élettelen. Értelmesnek tartom magamat, meg viccesnek, akivel kulturáltan lehet vitázni, sok időt töltök a gép előtt a szakmám miatt, de többre értékelek egy jó beszélgetést/társaságot, egy könyvet, filmet, vagy a szabadban töltött időt a kockulásnál. Elég átlagos életet élek.
Az lenne a kérdésem, hogy a fentihez hasonló céltudatos, önmagát vmire tartó értelmes nők nehezen találnak manapság megfelelő társat egy párkapcsolathoz, főleg ha nem a magány miatt vágyik egyre?
Nem mondanám, hogy olyan sokat ismerkedtem volna eddig, de többnyire az a problémám eddig, hogy a másik önbizalom hiányos, vagy/és nem kifejezetten filantróp, emellett egy csomóan kockák vagy/és magányosak olyannyira, hogy azért keresnek párt, hogy csak legyen vki, aki ad egy ölelést. Meg van egy leszaromságuk az élet felé. Én meg egy hozzám hasonló értékekkel rendelkező férfit keresek, külsőre is pont az átlagos pasit húzom be tinderen is, aki nem a fogyatékos képet tölti fel magáról, vagy azt a látszatot kelti magáról a képeivel, hogy mennyire menő életet él és mennyi pénze van. Tinderen is többnyire ez a két kategória van jelen, a többi társkeresőn meg a 32+-os pasik írnak. Külsőre nem vagyok csodaszép, de ronda sem, hanem átlagos. :D Elég sokéves munkának látom, hogy találjak egy nekem megfelelő pasit, akiben önmagamat láthatom. Meg nehéz elhinni, hogy az ilyen férfiak napvégén munka után még tárkereséssel küszködnének, vagy nem tudom. Ha valaki rálát erre nálam jobban annak megköszönném a véleményét/tapasztalatát.
Nem társkereső hirdetésnek írtam ki a fentit, úgyhogy légyszi a privátokat ne, nem ismerkedek gyakorin.
válasza:Nehéznek semennyire, mint láthatod a saját példádból. Tucatjával írkálnak, annyi közül válogathatsz amennyi közül csak akarsz. Más kérdés, hogy olyan férfiakat akiket elképzelsz, egyrészt azokon a platformokon ahol keresed - pl. tinder - mennyi eséllyel találhatsz (kb. semennyi), másrészt az elvárásaid mennyire reálisak.
Ha magaddal akarsz járni, akkor érdemes venni egy tükröt, abban lehet nézegetni magunkat. Mindenkinek megvan a maga stílusa, személyisége, hibái, elképzelései, mindig lesznek eltérő nézetek a másikkal.
Azt is naivítás gondolni, hogy a szakmájáért élő és a végtelen fejlődésért, feljebb lépésért küzdő személy jól tudná balanszolni közben a személyes életét. Kizárja egymást a kettő, hisz nem tudna előre jutni, sikereket elérni, ha nem a munka lenne az első - magyarul mindig előtted lesz a meló és a karrierlehetőségek. Te sem fogod ezt tudni olyan szinten egyensúlyozni, ahogy elképzeled, rengeteg áldozatot kell majd hozni és ezt a másiknak elfogadni. Ha ő is ilyen, akkor dupla annyit, aminek általában gyors elhidegülés a vége.
válasza: válasza:"az a problémám eddig, hogy a másik önbizalom hiányos"
Lehet, hogy csak hagy téged kibontakozni, mert süt belőled, hogy nem csak hatalmas az egód (ami önmagában még nem lenne baj), de még egy autentikusnak látszó álszerénység mögé is bújtatod.
"vagy/és nem kifejezetten filantróp"
Ezt hogy érted? Neked egyengesse anyagilag az utadat? Vagy adjon minden kéregetőnek az út szélén? Vagy utalja a fizetését cicamentő alapítványoknak? Vagy mégis mire gondolsz?
"emellett egy csomóan kockák"
Ez azért manapság is messziről lejön az emberről, ha beszélgetsz vele egy kicsit meg odafigyelsz a jelekre.
"magányosak olyannyira, hogy azért keresnek párt, hogy csak legyen vki, aki ad egy ölelést."
Shame on them! Eljut az ember egy olyan pontig, amikor már előbb örül, mint egy kivert kutya egy ölelésnek, érintésnek és nem azon morfondírozik, hogy "Vajon 20 év múlva is emlékezni fog a hónapfordulóinkra? Vajon nem dobja a szennyeskosár mellé a koszos zoknit?" Gyerekről, családi állapotról/helyzetről meg pénzügyekről nem beszélünk az elején, mert az tabutéma (meg ilyesmikből mi baj lehetne). Viszont ezeket feltétlenül meg kell tudni mielőtt akár csak távolról megpiszkálom vagy beleengedem a 30 centis aurámba akár csak arra az időre, amíg kinyitja az ajtót egy étteremben vagy leveszi a kabátomat.
Ezeket az embereket szintén ki lehet szűrni, de a lényeg: meg kell őket ismerni.
"Meg van egy leszaromságuk az élet felé."
Sokszor a magas IQ átka, hogy valahogy erősebb a tudományos kutatási eredményeknek a súlya (és érted is a számokat, nem csak a Blikk-színvonalú újságírás eredményét böfögöd vissza, mert az most a trendi, de vitatkozni már nem tudnál szakemberekkel), mint olyan üres közhelyeké, mint: "majd lesz valahogy, mindig volt valahogy", "minden generáció ezt mondogatta (ergo a mieinkben sem következhet be semmi)" vagy a legértelmesebb mind közül (ha már tenni nem tudunk az ügy érdekében), amire viszont kevesen képesek, az "élj a mának, élvezd addig is az életet".
"a többi társkeresőn meg a 32+-os pasik írnak."
Régebben még az is természetes volt, hogy aki ennyire fura (értsd: a megszokott, átlagos mindennapitól ennyire extrém mértékben eltérő) az összejött egy akár jóval idősebb valakivel, mert épp abban találta meg a lelki társát, hiszen nem tudott több ezerből válogatni, csak mondjuk néhány 10-ből (amiben benne van, hogy sokan az ország másik végén laktak és fogalmuk sem volt egymásról).
De ez is a magas egódra vezethető vissza, te felsőbbrendűnek tekinted magad tudat alatt (lehet, hogy tudatosan is) és ezért JÁR neked a korban hozzádillő változatban a "hozzád hasonló értékekkel rendelkező" férfi, akit nagy szerényen átlagosnak nevezel.
Első nem tudom, hogy miből jött az le, hogy ugyanolyat keresek, mint én, vagy egy karrierista embert? Vagy azt hinném létezik tökéletes ember.
Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkinek vannak hibái. :) Egy példát mondok, ismerkedtem egy sráccal és elmondtam neki, hogy én már nem gamelek, mert ugyanazt az időt eltudom máshogy is tölteni, ami nekem többet jelent személyesen. (Nincs bajom azzal, ha vki játszik) Viszont ez a srác ezt nem fogta fel, és elkezdte ezt közös pontként feszegetni és erőltetni akarta, hogy játszunk együtt. Egyértelműen nem hallotta meg, hogy nekem erre nincs szükségem. Én meg belegondoltam, hogy én pont ebből akarok kikerülni, ebből a kockaságból, mert csak negatív hatással volt rám. :) Mindenkinek vannak hibái, de amikor az a hiba téged demotivál, meg negatív hatással van rád, akkor a hülye akarja azt.
A szakmámban egyébként nem kell teljesen a munkát előtérbe helyezni, és munkamániássá válni, elég családbarát szakma.
Egyszerűen csak sok emberrel találkoztam, akik vagy depisek, vagy nihilisták és kb. semmi céljuk az életben, elvannak mint meggy a befőttben. Persze ezzel sincs semmi baj, de ha én nem ilyen vagyok, akkor miért pont egy ilyen embert keresnék? Szerintem a hasonló gondolkodásmód és értékrend elég fontos két ember között. :D Nehéz időszakjai meg mindenkinek vannak.
De egyáltalán nem a tükörképemet keresem, csak vki olyat, akivel pozitív hatással vagyunk egymásra. Rossz hallani, mikor a párkapcsolat egyik fele egy jó szakmáért tanult és fizuért, a másik meg leszarja az egészet és egy közös utazásra nem tudnak elmenni és beragadnak az albiba.
3-asnak:
Nem fogom védeni magamat, gondolj aminek akarsz. Látok másokat is az én szitumban. Valamint meg elismerem, hogy úgy fogalmaztam meg, hogy egoistának tűnök. Elegem lett kicsit a napokban, aztán szélsőségesen fogalmaztam. Filantróp alatt is csak annyit értettem, hogy legyen nyitottabb az emberekre, meg a környezetében figyeljen az emberekre, de nem azt mondom h anyagilag támogassa meg őket, csak h ne szarja le őket. Nem ezt a szót kellett volna használnom tény.
"élj a mának, élvezd addig is az életet". Ezt a mondást meg szeretem. :) De ha én nem gondolkodok kicsit előre, akkor elszalasztok lehetőségeket az életben. A kutatási eredményeket se szoktam előtérbe helyezni, vagy bújni, max mástól hallom.
Társkeresőn meg semmi bajom a 32+-ossal, statisztikailag ki van mutatva, hogy a 30+-os korosztály van többségben. Ezzel csak ennyi a bajom, nem akarok sugar daddyt keresni, vagy akivel túl nagy a korkülönbség, mert engem zavarna.
De tarts nyugodtan egoistának.
válasza: válasza:Mennyire nehéz ilyen nőként társat találni?
Amennyire megnehezited az életedet, minél többet agyalsz azon amit nem akarsz, annál több figyelmet forditasz arra, amit el akarsz kerülni, tehát véletlenül sem fogsz abba az állapotba kerülni, amikor is akár rövid idő alatt eléd kerüljön az illető akire vágysz..ennyi
válasza:Róla mi a véleményed?
https://www.gyakorikerdesek.hu/ismerkedes__tarskereses__1118..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!