Az okés, hogy így érzek?

Már egy ideje örlődök ezen a kérdésen, de sajnos a környezetemben nincs olyan ember, akivel megbeszélhetném a problémámat a párkereséssel, azon belül is inkább a szexualitással kapcsolatban, így a tapasztaltabb nők felé szeretnék kérdést intézni és remélem, hogy a segítő szándék is bennetek lesz, vagy segítetek, akár saját, akár mások tapasztalatai útján, elnavigálni vagy tanáccsal szolgálni, vagy valami mentőövet nyújtani arra vonatkozóan, hogy tartjátok bennem a hitet, hogy a felnőtt férfiak talán másképp viselkednek.

Sajnos azt tapasztalom, hogy a korosztályom (16-18 évesek), mind a fiúk és mind a lányok tekintetében a szexualitás, a pornófogyasztás és az ezen filmekből gyűjtött ötletek annyira átszőtték/átmosták a társaim agyát, hogy már általános iskolás korom óta egy alapvető undort érzek a szexualitás iránt. A vágy ugyanakkor megvan bennem, olykor nagyon is, egy romantikus vanilla szex gondolata jóleső érzéseket vált ki, főleg a rég nem látott plátómmal, de a korosztályomat tekintve már rég nincs szó érzelmektől túlfűtött együttlétről, a kölcsönösségről, a bizalomról és a biztonságról, és folyton ebbe a belső loop-ba, ambivalenciába esek, ahol a két ellentét, az érzelem és a racionalitás harcot vív egymással. Akarom is, meg nem is. Ki hogy fogja fel, de én ki nem állhatom, hogy a környezetem csinosnak és szexinek tart, aminek sokan hangot is adnak, a lányok ezért, a fiúk meg azért és egy állandó, konstans nyomás helyezedik rám, már csak a fentebb ismertetett ambivalens vágyam miatt is, folyton jönnek a jóképűbbnél jóképűbb srácok, a fejleményeket váró lányok, és egyre kezdem elveszteni a csatát, így ez már egy segélykiálltás. Tudom, hogy előbb-utóbb hibázni fogok és engedek a kísértésnek, ami minden téren fájni fog. Én pedig próbáljak meg találni a kortársaim közül egy olyan fiút, aki nem egy pornófüggő, nem egy agresszív, nem egy esetlen, felelőtlen személy, aki mellett elképzelhető egy biztonságos környezet kettesben, és ez persze még csak szex és messze nem ennyiben merül ki egy párkapcsolat. Az, hogy egy romantikus, érzelmes, figyelmes srácra vágyom, azt már el is engedtem.

De a saját nemem ellen is szóljak, a korosztályomban lévő lányok sem sokkal jobbak, undorító, hogy mikre "büszkék" meg mit próbáltak ki a párjukkal és én vagyok a negyedik személy egy szűk baráti társaságban, akinek a többiekkel együtt izgatottnak kell lenni a sztori hatására meg elfogadni a tanácsokat(az undorító részletek mindig előjönnek), de belül csak egy rendkívüli undort érzek és némi megvetést és egyszerűen úgy érzem, mintha nem ugyanarról beszélnénk, mintha ég és föld lenne az undor, a gusztustalan szó jelentése és egyszerűen nem tudom hova rakni azt, hogy ilyen témákról ilyen nyíltan, ilyen szabadosan, ilyen gátlástalansággal társalognak, ahol egy penészes végű kiflinél már megy a macskákhoz hasonló mimikájú öklendezés, de abban semmi undorítót nem találnak, hogy a zuhanyrózsa fejét letekervén hogyan mosd ki magad, meg mikortól ne egyél, ha azt szeretnél csinálni. Ez egy Amerikai Pite filmbe illő jelenet lehetne, kitalált karakterekkel, de ezek spontán, a szünetben előjött megélt "élményeim" 16-17 éves lányokkal. Nem fogom fel, nem értem, nem gondolom, hogy ez bárkire tartozna és zavar, hogy ez lett a közbeszéd, zavar, hogy egy volt tanárom konkrétan üzeneteken keresztül zaklatott, ilyen-olyan megjegyzéseket tett, meg 14 év a beleegyezés, ilyenek, és mikor én hülye elmotyogtam a lányoknak, hogy némi szolidaritást és együttérzést kapjak, ehelyett inkább a tiltás feloldásáról győzködtek meg milyen jó lenne nekem egy idősebbel, meg mutassam már meg, ha "MÁR ÍGY BEHARANGOZTAM" miközben nekem mosolyogva kellett konstatálni mindezt.

Bár a tanáros eset révén van aggályom arra vonatkozóan, hogy milyenek a felnőtt férfiak, ugyanakkor temetem a gondolatot, hogy egy gyerekek közt tanító, szélsőséges beteg állattal volt dolgom, de nem hoz közelebb a lelki megnyugváshoz. Nagyon szeretnék szeretni, megélni a szerelmet egy olyannal, aki kiegészít, épít, aki mellett biztonságban tudom magamat, de annyira elérhetetlen ez a cél, de alig akad, aki nem csak egy darab húsként kezelne és tényleg, mint egy segélykiálltás kérdezném az esetlegesen itt lévő nőket, hogy kinek milyen tapasztalata van ezen a téren, ha van olyan "szerencsés" és szerinted hogyan lehet az újra és újra felbukkanó vágyaktól részben vagy akár egészben megszabadulni? Illetve én reagálom ezt túl? Tényleg kendőzetlenül helye van ennek a témának a matekdolgozat és a menza ebéd között? Ha valamilyen kontextusban elhangzik a 69-es szám, a "tágul", a "kielégítő" szavak akkor jogos a megvetésem azok irányába, akik körülöttem rendre megvadulnak? És ami a legfontosabb: Változni fognak-e a férfiak idő előrehaladtával? Ha nem, akkor én hol ismerkedjek, hogy egy elsősorban magas EQ-val rendelkező, normális férfit találjak magamnak? Nagyon szépen köszönöm, ha megosztod a tanácsaidat, tapasztalataidat!

Már olvastam ehhez hasonló hozzászólásokat a neten, rendre visszatérő komment volt, hogy "Nem tudod, mi a jó!" meg "A baszatlanság beszél belőled!" és egyéb érzéketlen és a nőket tárgyiasító megjegyzéseket, itt ebből nem kérek.

17/L