Lányok! Nálatok kizáró tényező ismerkedéskor ha egy fiú nem tud helyesen írni és beszédben az artikulációja is "fura"?

Szia!

Sajnos én nem lány vagyok. De fiúként én úgy gondolom, hogy attól függ. Nem mindenki ír egyforma stílusban mondjuk különböző közösségi vagy csevegőplatformokon és egy hivatalos levelet. Ismerek olyan embert, akinek a Messengeres macskakaparását kétszer is el kell olvasnom ahhoz hogy megértsem, mindeközben az egyetemi beadandó munkáiról nagyon sokan példát vehetnének.

Viszont sajnos vannak azok, akik valóban nem tudnak helyesen írni, és nem azért mert csak össze akarnak csapni egy Messenger-üzenetet vagy mert ne adj isten diszgráfiásak, hanem szimplán azért, mert tudatlanok, buták. Na nálam az utóbbi kategória offos, mivel úgy vélem hogy nem sok közös témánk lenne.

Ez esetben én adnék neki esélyt, mert az általad leírtak alapján az illető nem buta. Nekem a hülyékkel van bajom, és az igencsak dicsérendő dolog, ha valaki szeret olvasni, mert a fiatalok körében ritka az ilyen, és ezt meg kell becsülni!

Beszédhibás párom is volt, de nem ez miatt mentünk szét. Közel két évet bírta a kapcsolatunk.

A 2. válaszoló voltam.

(Remélem, nem baj, hogy pasiként írok...)

Ez nagyon sok tényezőtől függ. Van, aki totálisan tojik rá, és van, aki meg szent ügyet csinál belőle. Meg persze a kettő között nagyon széles a skála.

Nekem barátnőm például a legelején jelezte, hogy ő rossz helyesíró, és emellett szövegértési nehézségei is vannak. Mondjuk szerintem alaposan túlgondolta, meg félrediagnosztizálták anno, mert bőven jobb helyesíró, mint az emberek 90%-a (néha, bonyolultabb egybe- illetve különírásnál van, hogy téveszt), a szövegértése pedig.. szintén azt mondom, hogy bőven jobb, mint az emberek 90%-a, és ha nem mondja, én semmi ilyet nem vettem volna észre. De ha tényleg lennének ilyen problémái, az sem zavarna, mert nagyon jó társaság, értelmes, intelligens, empatikus. De ha valaki azért ír helytelenül, mert amúgy annyi agya van, mint egy marék molylepkének, az már határozottan zavaró. Nem az írásképe, hanem a mögötte levő értelem, pontosabban annak hiánya miatt.

Nyilván egyén kérdése, hogy kinek mi fér bele, de ha elég ideig keresnénk, alig lenne olyan ember, akire ne lehetne ráfogni valami problémát. Nekem például az emlékezetem nem az igazi. De ez is olyan, hogy volt olyan exem, akinél ez mindig remek veszekedési alap volt, és mittudomén.. azért, mert nem emlékeztem rá, hogy pontosan melyik telefon az, ami a nagy kívánsága volt, már egyből jött a vádaskodás, hogy én nem figyelek rá, nekem ő nem is fontos, nem is szeretem, stb... Nem basszus, csak nekem annyira nem központi téma a telefon, és az meg nem megy, hogy első hallásra memorizáljak egy betűkből és számokból álló típusjelzést. Másik exemmel meg semmiféle problémát nem jelentett ez, sőt, jókat nevettünk azon, ha valamire harmadjára-negyedjére is emlékeztetni kellett a másikat. Mostani páromat sem zavarja. EZek mind olyan dolgok, amik leginkább csak hozzáállás kérdése, hogy mennyire zavarják a másikat.

Az persze probléma, hogy a többség nem érti, hogy mi a különbség a "disz-es" dolgok, meg a butaság között, és van, akinek ezt nem is lehet megmagyarázni (mondjuk az ilyen masszívan a "buta" kategória), de azért egy értelmes, intelligens ember még ha nem is érti teljesen, akkor sem fogja egy kalap alá venni a tök butát a disz-essel.