Lányok, amikor semmibe vesztek egy fiút belegondoltok egyáltalán mennyire rosszul esik az neki?

Nem.

En elso korben megprobalom finoman elutasitani azokat,akik nem szimpatikusak. Ha ebbol nem ert,tovabbra is nyomul,akkor fogom magam es nem irok vissza,nem veszem fel a telefont,stb. Sokan nem ertenek a celzasokbol,hogy lekophatnanak vegre,ilyenkor folyamodok ezekhez a modszerekhez. Nehogy mar randizzak vagy beszelgessek egy unszimpatikus alakkal csak azert,hogy ne torjem ossze a kis lelket. Multkor is volt egy srac,akit probaltam lerazni,nem jott ossze. Tovabbra is nyomult,eljott a sulimhoz,a hazunkhoz(pechemre a legjobb haverja majdnem a szomszedom),szamtalanszor probalt lesmarolni(mindig elloktem magamtol). Ezek utan nyilvan ignoraltam. Persze azota sem hagy beken,uzenget a kozos ismerosokkel es minden hetvegen a kedvenc szorakozohelyemen ul.

Varom a lepontozast.

Én igyekszem tekintettel lenni mindenkire aki ír nekem, de van egy bizonyos határ ha valaki szinte állandóan rám ír facen vagy már túl sokszor keres és nem valami fontosról beszél, hanem csak pl mizu? vagy egyéb dolgokkal áraszt el akkor az egy idő után kicsit idegesítő tud lenni, főleg akkor ha már egy nap többször rám ír ugyanígy, főleg ha csak pár percre nézek fel mert valaki írt nekem vagy csak kíváncsiságból és egyből eláraszt, főleg ha a srác nem is olyan jófej, meg picit idegesítő akkor nagyon tud zavarni. Én ezt próbálom pozitívan venni és úgy reagálni hogy ne bántsam meg lehetőleg. Legtöbbször kedvesen, értelmesen és egyenesen megmondom a magamét hogy mi a bajom, valaki megérti az másképp áll hozzá, és az pont jó, van aki nem érti meg, játssza a sértődést meg adja a hisztit azt akkor semmibe veszem ameddig le nem nyugszik. Tudom hogy egy aljas dolog de ez van.

Persze fiúk is csinálják velem azt hogy semmibe vesznek egy idő után, tudom mennyire rossz ez, de azt is tudom hogy a túl sok kapcsolattartás egy idő után sok tud lenni.

A volt barátomat minden szünetben fel kellett hívjam szinte amikor munkába voltam. Ő engem ritkábban hívott amikor ő dolgozott, sőt amikor én hívtam fel mert mindketten otthon voltunk és szerettem volna vele beszélgetni vagy írtam facen akkor lerázott vagy el se olvasta mit írtam neki.

Olyan helyzetem is volt a szakításom után hogy egy fiúval megismerkedtem, igaz nálam 5 évvel idősebb de napi szinten írtam neki, kedveskedtem neki, amit ő becsületesen viszonzott is. Egyik nap felhívtam őt telefonon hogy érdeklődjek utána de kb lerázott engem, de facen viszont egyből írt mert nem szeret telefonon beszélgetni. Amikor már kezdtem beleszeretni és ezt a 3. randinkon nyíltan kimutattam úgy hogy én csókoltam meg, akkor utána én nem bírtam lerázni magamról őt, ami persze nem volt baj, sőt örültem is neki, csak ott 3 hónap után egyik napról a másikra vette át azt a stílust hogy semmibe vesz, került engem meg minden.

Akkor ugye amikor szakítottunk mert nem bírtam ezt elviselni meg ő sem szeretett már akkor nem sokkal később munkahelyemen megismertem egy srácot aki napra pontosan akkor született mint én. Vele jól elbeszélgettünk, de nem volt sok közös témánk így egy idő után kimerültünk a mondani valónkból. Ő vele nagyon nem lehetett sehova elmenni mert tömegiszonya volt, max kirándulni, túrázni volt hajlandó eljönni velem. Aztán ugye facen mindig keresett ott elbírtunk dumálni, de élőben nem nagyon. Aztán amikor már folyton azzal jött hogy miújság hogy vagyok napi szinten háromszor már kezdett nekem picit sok lenni. Amikor már nagyon besokalltam ettől az ismétlődéstől a semmibe vettem és nagyon megsértődött rám. Megértettem a problémáját és bocsánatot is kértem tőle, mert engem is bántott a tudat hogy ilyen voltam vele, de elmondtam neki hogy szokjon le erről, inkább beszéljünk kevesebbet, a lényegen nem változtat amikor együtt vagyunk személyesebb a dolog. Egy ideig működött de amikor már személyes találkozásunkon is ugyanazt mondta mindig akkor kezdtem berágni rá és egyszer elmondtam neki szépen, érthetően, nem vette túl komolyan és otthagytam őt. Akkor már zaklatott szinte már éjjel is írogatott hogy aludjak jól hajnali 3 kor meg ilyenek, ezt már túlzásnak találtam. Persze mai napig együtt vagyunk, de picit rá kellett ijesszek sajnos és büntiből szakítottam vele 2 hónapra és mondtam neki hogy gondolkozzon el a hibáin mert így az életbe nem lesz hosszú távú kapcsolata. Akkor hát nagyon megbántottam ezzel, de muszáj voltam megtenni mert csak így fog észbe kapni egy picit hogy változzon meg. Tudtam jól hogy imád engem és nagyon szeret és nem fog félre lépni, mert ő nem olyan. Igazam is volt ebbe, én is picit kipihentem ezt a dolgot bár nagyon hiányzott nekem, de tudtam hogy csak ez lesz a jó megoldás. Igazam is lett mert 1 hónappal később felkerestem nagyon ki volt szegény de láttam rajta hogy elgondolkozott és megértette a dolgot, így adtam neki egy másik esélyt persze nem ingyen, nulláról kezdtük, randik, ilyenek, és bevált mert teljesen más lett, nem keresett annyit, és többet és jól elbírtunk beszélgetni, nem zaklatott folyton, semmi kedveskedést nem vitt túlzásba de kedveskedett persze és ez az ami nálunk működik. Azóta már el is felejtettük ezt a dolgot, de beismerte ő is hogy sokkal jobb így mint akkor, mert belátta hogy így sokkal jobban működik a kapclatunk.

Én fiúként mondom, hogy ez fordítva is ugyanúgy igaz. De nem esne nektek olyan rosszul, kérdező és válaszolók, ha belegondolnátok, miért tehet ilyet valaki. Valami baja van vagy valami zavarja vagy mást lát mindenben, mint te. De ok mindig van. Elfogadom persze, hogy borzasztóan esik.

Belém középiskolában volt beleesve egy lány. De nekem akkor nagyon komoly lelki problémáim voltak, ami totálisan képtelenné tett gyakorlatilag mindenre. Látszott rajtam, mégse akarta szinte senki észrevenni. Nem arról volt szó, hogy semmibe akartam venni a lányt, vagy ilyesmi, egyszerűen csak annyira a saját problémáim, félelmeim foglaltak le, hogy gyakorlatilag fel se fogtam a külső világot. Szegény lány meg azt hitte, éretlen vagyok. Évekkel később nagyon rondán visszakaptam tőle. De még így is rengeteg sz*ron kellett keresztülmennem, mire rájöttem, hogy mindenkinek megvan a maga problémája.

Mindig megvan az ok, hogy valaki miért viselkedik így vagy úgy, csak mindenkinek máshogy működik a feje, ezért nem látunk ebbe bele. De az ok megvan. Ha valami rosszat kapok, ma már sosem azon gondolkodom, milyen rosszul esik nekem, hanem hogy mi lehet a baja a másiknak. Mivel bánthattam meg ennyire, vagy hogy tudnék neki segíteni.

A legfontosabb az életben szerintem: figyelj minél kevesebbet magadra, és minél többet másokra.

#5, #7:

Teljesen igazatok van. Szerintem nem szabad soha semmiben túl tapintatosnak lenni. Bárhogy gondolkodom az életemen, mindig azoktól az emberektől tanultam a legtöbbet magamról, másokról, az életről, akik nem azt mondták, amit hallani akartam. Volt pár nagyon rossz élményem, nagyon fájó beszólások is, de szerintem ezekre szükség van. Rengeteget fejlődtem miattuk, és igazából alaposan belegondolva mindig én voltam vagy én is voltam a hibás, amikor ilyet kaptam.

Egy lánnyal is jártam úgy egyszer, hogy randiztunk, de nem vettem észre az egyértelmű jeleket, hogy ez nem fog működni. Nagyon durva sms-ben koptatott le, mikor próbáltam keresni. Olyannal, amire azt mondanám, nem kívánom senkinek. De hasznos volt, mert megtanultam észrevenni magam, ha valami hülyeséget csinálok. Ráadásul utána valahol összefutottunk, és láttam rajta, hogy megbánta, meg igazából én se haragudtam rá, ahhoz túlságosan kedveltem, de jól tette, amit tett.

Persze mindig van lehetőség szépen leülni kettesben, őszintén elmondani, mi a baj, és annyi. Ha valaki ezt sem fogja fel, lehet durvábban is.

Egyébként ezekben a példákban, amiket írtatok, az is a baj, hogy a pasik túlságosan loholtak utánatok. Sok embernek nincs önbizalma, tudom, én is így voltam vele. Ilyenkor mindig azon agyal, hogy ha nem keres elégszer, akkor az lesz a baj, ha meg túl sokszor, akkor az. Nem tudja, mit hogyan csináljon. Rájöttem, hogy értelmetlen ezen aggódni. Ha az ember nyugodt, stabil, határozott, akkor nem hibázhat semmiben, kedvelni, szeretni fogják. Keresni pedig akkor és annyiszor kell a másikat, ahogy jól esik. Nyilván nem kell az agyára menni, és szerintem akkor sincs semmi, ha egyáltalán nem beszéltek telefonon. Én például nem is szeretem ezt, bár azért felhívom, ha odavagyok érte. Facebookon viszont soha nem beszélnék vele. :) Nem kell pincsinek lenni, mindkét fél egy önálló emberi lény, nem kell a másikat teljesen kiszolgálni, az nem szexi.

Én csinálom, ahogy jónak látom, aztán ha nem jön be, akkor majd bejön más lánnyal. Egyébként sem ilyen apróságokon múlnak a dolgok. Mondtam már, ha határozott vagy, nem hibázhatsz. Ha tudod, mit akarsz, és nem izgat, hogy a másik mit gondol róla, akkor nem lesz semmi baj. Még akkor se, ha ez a kapcsolat éppen nem jön össze. Ez nem csak rajtad múlik ugyanis.