Mikor múlik el a nem szívesen engedem el érzés?

A barátom elmegy a nagyszüleihez három napra mert a szülei elváltak és az apja haza jön az új családjával a mamájához őt is meghívták hiszen nem sokat találkozik az apukájával és a fél tesóival.Amióta elmondta,hogy utazik nekem azóta rossz a kedvem. Az apukája nem egy mintaapa sok olyan dolga van amiért nem kedvelem persze tudom,hogy nem az én dolgom de fáj az ahogyan viselkedik a barátommal.Nem nagyon örülök a találkozásunknak persze legnagyobb részben a tesói miatt megy el hisz ők nagyon fontosak neki és természetes,hogy sok idő elteltével jó érzés neki látni őket.Viszont az első házasságából született gyerekeit az apjuk leszarja vagyis a barátom meg a tesóját.Csak arra használja fel őket,hogy villogjon velük a közösségégi oldalon de emellett egyszer se kérni meg,hogy vannak miújság velük.És valahogy ezt a viselkedését nem tudom hova tenni persze elfog menni a barátom tisztába vagyok vele hiszen az apja meg a tesói vagyis a családja de annyira irritál az apja viselkedése,hogy ismerve magamat egész három nap alatt bánnom,hogy elment a barátom. Hogy rendezhetném le magamba ezt az érzést?Egyszerűen nem tudok sokáig pozitívan gondolni erre a találkozóra,hogy neki jó mert találkozhat a tesóival akiket imád.Most láttam,hogy pakol és összeszorult a szívem nem bírtam végig nézni.Tudom,hogy hamar eltelik és itt lesz nem is az bánt,hogy nem fog velem lenni hanem velük csak az apja viselkedése aggaszt.