Hogyan küzdjem le ezt?

Ha meglátok valahol egy fiút, akár helyes, akár nem, nem merek ránézni, lehajtom a fejem, tök zavarban vagyok, és úgy viselkedem, mintha teljesen bele lennék esve, még olyan fiúnál is, aki egyáltalán nem az esetem, csak barátnak tudnám elképzelni. Ez a nagyon nagy önbizalomhiányomnak köszönhető, és annak, hogy még soha sem vettem fel semmilyen kontaktust fiúval, még ölelést sem kaptam a másik nemtől(kivéve apától :D), de még a beszélgetés sem volt annyira soknak mondható. Akkor a legrosszabb, amikor olyan menőző fiúk vannak a közelemben, akik csoportosan megbámulják a csajokat,mivel ilyenkor ténykeg hülyén viselkedem, direkt a másik irányba fordítom a fejem, vagy a földet bámulom, a lényeg, az, hogy látszik rajtam,hogy zavarban vagyok. A múltkor is volt a közelemben két tök átlagos fiú, akkor sem mertem rájuk nézni, a telefonom nyomkodtam, amikor pedig lemerült, akkor a hajamat és a körmömet piszkáltam. Az nem fontos, hogy miért voltak ott, de az a lényeg, hogy apának segítettek, és amikor anya az elején bemutatott az egyiküknek, akkor is tök magas hangon köszöntem, olyan hangsúllyal, hogy "jaj, mindjárt elájulok tőled"(pedig ez nem volt igaz). Anya is megjegyezte, hogy nagyon látszott rajtam, hogy zavarban vagyok. Ha tetszik valaki, akkor ez még rosszabb. Le szeretném ezt már végre küzdeni, mivel tudom, hogy senki sem fog észrevenni, főleg nem a kiszemelt fiú, ha nem veszek fel vele legalább egy szemkontaktust. Ötletek? :/