Célok nélkül élem az életem?

Igazából nem lehet rám panasz. Mármint szorgalmas, és pozitív ember vagyok, dolgozom, habár igaz, néha nagyon nehéz félretenni :D

Eddig 4 munkahelyet hagytam ott, mert vagy bunkók voltak, vagy az volt a gond, hogy nem arra számítottam ami akkor fogadott!

A randizásról csak annyit, hogy nehéz eset vagyok XD

Még mindig úgyérzem, hogy egy kis 13 éves vagyok, aki mindenkibe beleszeret.

Volt munkatársammal együtt voltam, persze idősebb volt nálam.-akkor megtörtént az amit nagyon megbántam-

Azután szintén egy nálam kicsivel idősebbel voltam.

Azután, vállaltam egy random állást. Ott megismerkedtem egy 28 éves sráccal.

Beszélgettünk kb 3 hétig, egy barátjától kiderítettem, hogy foglalt, akkor hagytam a fenébe!

Amikor találok egy velem egykorút, valahogy nem tudom komolyan venni! Mintha egy gyerek lenne a párom!

Igazából csak sodródok az árral, semmi célom, néha kedvem sincs.

A családom, rokonok, sőt még a szomszédok is, kérdezgetik a szüleimet, hogy mikor megyek férjhez? Mikor költözök el? Van már párom? - amikor ezeket hallom, legszívesebben kifutnék a világból.

Annyira unom, hogy mások szeretnék meghatározni a jövőmet!

Célom nincs, de vágyam van. Én is néha elképzelem, hogy van egy saját családom, otthonom, stabil állásom, egy szerető férjem :)

De én jelenleg nem tudom, hogy mit csináljak.

Célok nélkül nagyon nehéz, főleg, hogy egy normális kapcsolatom nem volt, csak csalódás-csalódás után:(

Változni nem tudok, vagy legalábbis próbálkoztam 1 éven keresztül :D

Hogyan tudnék magamnak egy célt kovácsolni úgy, hogy minden pocsék körülöttem?