Középiskolás duci lányok: mennyire fogadjátok el az alkatotokat? Mennyire tudtok magabiztosak lenni a fiúk felé?

Egyáltalán nem, gyűlölöm az alakomat, pedig nem vészes. 64 kiló körül vagyok, 170 centivel, komoly szinten sportolok, de egy 5-6 kiló van rajtam, ami nem megy le, pedig nagyon próbálkozok (napi 1300 kcal, heti 5 állóképességi edzés+ 3x1 óra futás) de egy betegség mitt nagyon nehezen megy le és könnyen hízok.

Nagyon bizonytalan vagyok a kapcsolataimmal, ha valaki közeledik felém, akkor mindig a fogadásokat és a hátsó szándékokat keresem, mert tudom, érzem, hogy nem "egy szinten" vagyok egy izmosabb vagy vékonyabb sráccal, nagyon nagyon rossz. Nekem fontos, hogy megerősítést kapjak az "udvarlómtól" hogy neki így tetszek, szép vagyok stb de nagyon keményen próbálok tenni a tökéletes alak érdekében ( bocsi a kicsit feldúlt hangvételű szövegért, ha az alakomról van szó akkor mindig kicsit eldurran az agyam), remélem hogy nyárra sikerül.

Ugyan én sem kifejezetten a duci kategóriát erősítem (100kg), de ettől függetlenül szépnek tartom magam, magabiztos vagyok. Nem szeretek klasszikus zsákruhákat hordani, általában olyanokat hordok amik kiemelik az előnyeimet :)

Régebben én is átmentem azon hogy nem tudtam megbarátkozni a kinézetemmel, de rá kellett jönnöm hogy ugyanolyan nőies vagyok mint más, vékony vagy karcsú lányok. A kisugárzás, a személyiség és a magabiztosság a kulcs.

Bár én nem kedvelem azt a kifejezést hogy "fogadd el magad", mert ez olyan mintha beletörődnél. Szeresd a testet, és ha nem érzed magad jól a bőrödben változtass ezen.

A srácok felé tanúsított viselkedésem átlagos, nem jövök zavarba vagy egyéb. Bár igen, nagyon impozáló ha egy srácnak tetszem, és vonzódik hozzám.

Én ugyanúgy vagyok mint az első válaszoló.

170cm/65 kg. Utálom magam. Ráadásul pont a vékony srácok jönnek be. Viszont tudom, hogy én sosem kellenék nekik.

3-mas nagyon jó hogy így gondolkodsz örülök neki.

(bár lenne olyan telt nő aki a mackós pasikat szereti)