Miért nincs barátnőm, avagy mi okból vagyok egyedül?

Közel 20 éves vagyok, 2 rövid kapcsolatom volt eddig. Mindegyik csak amolyan kétségbeesésem végett lett hirtelen döntések eredményeiül születtek, tehát nem voltam se boldog se szerelmes. Már néhány éve pár nélkül vagyok, a kérdés, hogy miért? Persze mondhatnánk, hogy ilyen korban már illene tisztában lennie mindenkinek a saját igényeivel, de nálam ez valahogy még nem alakult ki teljesen. Alapvetően elvagyok egyedül, néha kifejezetten boldog is. Időnként szükségem van ugyan magányra, de azért van bennem egy hiányérzet egy érzelmi, szellemi és testi partner iránt (természetesen lehetőség szerint ez mind egy személyben :P ). Az arcomra lenne tán ez írva, hogy én boldog vagyok így és senki ne közelítsen felém, mert nincs szükségem senkire? Persze ezt így nehéz megállapítani, de úgy hiszem, hogy az ember a kisugárzása elől nem tudja elrejteni az érzelmeit, vagyis amit érzek, azt fogom sugározni és mások, akár ismeretlenek is olyannak fognak látni. Ez lehet az egyik ok. Véleményem szerint a másik, hogy bennem van a hiba, de itt is jön a kérdés, hogy hol? Maximalista ember vagyok, ezért próbálok minden részletre odafigyelni és esedékes hibákat kiküszöbölni úgy a munkában, mint személyem esetében. Ezzel arra akarok utalni, hogy adok a külső megjelenésemre, a higiéniám is megfelelő, stílusom is mondhatjuk, hogy van, minden ruhadarabot gondosan kiválasztok, hogy mennyire tükrözi a személyiségem, mennyire áll jól stb.…, de nagyon fontos, hogy nem márka mutogatós méregdrága ruhákat hordok. A hajam semmi extra, természetesen ez is megfelelően ápolt, ha kategorizálnom kellene, akkor a tipikus üzletember haj halmazba tenném. (lehet, hogy most nagyképűnek hangozhatok, mint aki hibátlannak gondolja magát, de valós szituációban fel sem merülne, hogy így beszéljek magamról, csak itt fontosnak tartom a részletességet). Az egyéb külső tényezőimhez hozzátartozik, hogy sokat mosolygok és nevetek, habár a nevetésem kulturálatlansága a vicc nekem tetszésével egyenesen arányosan változik. Szemüveges vagyok (valakinek párválasztásnál ez pl kizáró ok) ezért néha kontaktlencsét használok és ezeket váltogatom, mikor melyikhez van kedvem. Körülöttem mindig van pár ember, akikkel beszélgetek, ritka, hogy magányosan ácsorgok (ez azért fontos, mivel még iskolába járok). Belsőleg ambivertált vagyok, emellett egy igazi hangulatember. Nagyon sok dolog érdekel és szeretnék is minél több mindenhez érteni, mert ez nem csak hasznos tud lenni a boldogulásban a való életben, hanem ismereteim sokszínűsége lehetővé teszi, hogy bárkivel megtaláljam a közös hangot és beszélgessünk egy jót, amit én nagyon szeretek. Persze nem csak beszélni, hallgatni is ugyanannyira szeretek. Nagyon lelkes vagyok azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik érdekelnek, emiatt néha meg is hívnak kisebb közönségnek előadásokat tartani, például pályaválasztás kapcsán. Szeretek tervezni, a jövőm tekintetében is sok tervem, tehát teli vagyok célokkal/motivációkkal, vagyis egy élettel teli embernek tartom magam. Próbálok mindenkivel kedves lenni, senkit sem megbántani, habár ez néha nem sikerül egy általam nem sértésnek szánt ártatlan viccemmel (sokat viccelődök és általában nevetnek, akiknek a viccet célzom). Gyakori poénkodásaim ellenére kifejezetten komoly is tudok lenni. Dönteni viszont nem tudok. Ha másokat is közvetlen érint egy döntésem (például, hogy mit nézzünk a moziban), akkor olyan helyzetben azt nézem, amit ők szeretnének, de nyugalom, azért nem hagyom elnyomni magam, ha túlzott mértékben ellenem szól egy döntés, akkor felszólalok. Nagyobb dolgok eldöntése is nehézséget okoz, például a megfelelő egyetem kiválasztása. Vannak rossz szokásaim a hangulatingadozásaim miatt, ami azt jelenti, hogy például hajlamos vagyok lemondani egy-egy programot, mert épp nincs kedvem hozzá. Káros szokás csak annyi (nem dohányzom egyébként, vagy fogyasztok mértéktelenül alkoholt), hogy keveset mozgok, mert a sportokon kívül minden más érdekel és így arra már nem jut időm, persze juthatna, de nem akarom olyasmire pazarolni, amit nem élvezek. Számos hobbim van, habár mindegyik vehető egy kalap alá, ugyanis a lényegük, hogy a semmiből alkotok valamit, csak hobbinként a formátum változik. Ezzel úgy hízelgek magamnak, hogy nem vagyok unalmas. Egyik lényeges személyiségi ismertető jegyem, hogy érzelmes vagyok. Ezalatt nem azt értem, hogy elsírom magam, ha valaki vállon boxol, vagy megbánt, hanem hogy akik kiöntik nekem a lelkük azoknak a helyzetébe bele tudom képzelni magam és ezáltal segíteni nekik. Persze a mélyen érzelmes filmeknél én is elmorzsolok 1-2 könnycseppet.

Akkor összegezzük. Adottak a leírt külső-belső tulajdonságaim, jön a kérdés: Miért nincs még barátnőm? Az nem jöhet szóba, hogy túl magasra tenném a mércét, hogy a számomra elérhetetlen nőre vágyom, ugyanis a nekem tetsző lányok barátját elnézve az ismerőseim szerint versenyképes vagyok. Fontos, hogy az előző kapcsolataim óta nem is kezdeményeztem. Persze rögtön erre a pontra lehetne mutogatni, hogy "akkor kezdeményezz te tuskó!”, de az a helyzet, hogy én, mint mondtam, elvagyok egyedül és a szervezetem lehet ismét csak úgy érezné, hogy megint csak valakit magamra akarok erőltetni. Amennyiben, mondjuk egy lány jönne oda ismerkedni (ilyen még nem fordult elő), lehet változna valami. Igazából nem is feltétlen a kérdésre várok választ, hanem az kellene, hogy valaki rendbe tegye a dolgokat ezzel kapcsolatban a fejemben, hogy mire van szükségem. Nagyon gyerek lennék még ezen a téren és inkább tényleg ne erőltessem, hagyjam későbbre a "csajozást", vagy hogyan tovább? Bármilyen építő tanácsot szívesen fogadok, hogy esetleg min változtassak stb...

Köszönöm!