Elkéstem az iskolai közösségi élettel és a társkereséssel?

A beilleszkedés nem könnyű az elején senkinek.

De amint írtad, sikerült. Ha nem is mindenkivel, nyilván van egy kis társaságod az osztályban, akikkel jóban vagy, beilleszkedtél, különben nem lennél vidám, nem éreznéd azt, hogy felépültél. Nem is kell mindenkivel jóban lenni. Én az első év végére éreztem azt, hogy megtaláltam azt a kört az osztályban, akikkel hasonló az értékrendünk, többiekkel nem volt dolgom, mások voltak, lenézők, agresszívak, bulizósok. Az én köröm művész kör volt, egy része rajz tagozatos, más része énekes, daloltunk, rajzoltunk, saját kis filmet forgattunk, kicsit gyerekesek voltunk, későn kezdtük a szexuális életünket, nagyon nem illettünk a bulizós lányok közé. Nyilván nem mi voltunk a jó nő kategória, de még ez sem teljesen igaz, mert a bulizós lányok 90%-a rondább volt nálunk, aztán volt az az 1-2 szépség, akiken a fél suli átment.

Tehát ha meg van a saját köröd, a saját egyéniségednek megfelelő, akkor már nyilván jól érzed magad a bőrödben, lehet nyitni a lányok felé. Itt van előtted még egy egész év. Ráadásul nyilván rengeteget változtál 3-4 év alatt, ami egy fiúnál sosem hátrány. Ha megfogadod a tanácsomat, akkor inkább 2-3 évvel fiatalabb lányoknál próbálkozz, mert tinédzserkorban a lányok az idősebb srácokra buknak.