Az orvosok amit megtanulnak az egyetemen, mekkora részét használják a munkájuk során?

Nem tudhatják előre, hogy mely része lesz fölösleges.

Én ugyan nem vagyok orvos, de a mesterséges intelligencia nem tartozott a kedvenceim közé. És lehet, hogy a munkaadómnak éppen erre lesz majd szüksége.

Egy ilyen értelmiségi állás napi rutinja nyilván egy kívülálló számára akár nem is tűnik nehéznek, én már láttam olyan háziorvosi asszisztenst, aki olyan régóta dolgozott, hogy amikor az orvos nem jelenik meg a rendelésen, ő vizsgálja meg a beteget és ad ki gyógyszert... Tehát magát a napi rutint lehet, hogy szinte akárki meg tudná tanulni még egy bonyolultabbnak tűnő pályán is.

Viszont ettől még egy ilyen ember nem lesz orvos, és nem lehet egy lapon említeni egy igazi orvossal. Az, hogy valaki orvos, nem a berögzült teendőket jelenti, hanem egy sokkal mélyebb és szerteágazóbb tudást, ami nem csak tudás, hanem világlátás, életszemlélet is.

Az is lehet, hogy még egy szívátültetést is el lehetne végezni kézikönyv alapján egy laikusnak, ha pontról pontra le lenne neki írva, hogy mi után mit csináljon (bár nem tudom, mert nem értek hozzá, most csak a példa kedvéért mondom). De ettől még az illető nem lesz orvos. Ugyanis akármikor történhet olyan dolog, ami nincs benne a kézikönyvben, és akkor és ott nem lesz idő felmenni a google-ben utánakeresni a dolognak. Az orvos éppen attól orvos, mert nagy tudás áll mögötte, és ilyen esetben sem esik ki az irányítás a kezéből, és ura a helyzetnek, mert tudja, hogy egy előre nem látott biológiai reakció milyen folyamatok eredménye, és erre mit kell tennie. Ehhez pedig hosszú-hosszú évekig kell tanulni, készülni, és persze szakmai gyakorlatot szerezni. Egy ilyen értelmiségi szakma nem felszínes, mindennapi cselekedetek egymásutánja, hanem inkább egy jól megalapozott tudás, ami sokkal szerteágazóbb annál, mint amit te látsz, hogy az orvos naponta mit csinál.

Szóval nem hiszem, hogy le kéne csökkenteni az egyetemi tananyagot, sem az orvosoknál, sem a mérnököknél, a jogászoknál stb. Mint ahogy előttem írták, ezek a hivatások nem szakképzések, hanem tudományos képzések, egy orvosnak azért van dr. a neve előtt, mert tudományosan képzett ember.

Keveset. Amit meg használnak, azt nem mindent tanítanak meg az egyetemen.

Az anatómia egyébként pont az a tárgy, aminek a 99%-át sosem fogod használni (sem az egyetemen 3-6. év során, sem később). A szervek elhelyezkedését kell tudni, pár klinikailag fontos dolgot (pl. v. portae anasztomózisai), meg aki sebész lesz, annak ezt a régiót kell ismerni, ahol jobbára dolgozik (pl. kézsebésznek a kéz minden apró idegét, stb.). Mivel nem szakbarbárokat képzünk, ezért az az álláspont, hogy mindenkinek mindent kell tudni, de szvzs ezt az anatómia túlzásba viszi (pl. a kéz aprólékos anatómiáját bőven elég lenne kézsebész szakvizsgára kérni), más tárgyakból meg sokszor épp, hogy kevés, amit oktatnak.

A fontosabb tárgyak a következők:

- élettan (mindennek az alapja, hogy az egészséges szervezet működését megértsük)

- kórélettan (ugyanez, csak kóros esetekben)

- patológia, kórszövettan (kóros morfológia)

- gyógyszertan

- az alapvető klinikai tárgyak (belgyógyászat, sebészet, gyerekgyógyászat, neurológia, pszichiátria).

A gyakorló orvos bármikor találkozhat olyan esetekkel, amikor ezekre szüksége lesz. De sajnos sokszor ezeknél a tárgyaknál is a lexikális adatokra mennek rá, a személet meg elsikkad. Fordítva jobb lenne.

Az egyéb tárgyaknál ugyanez a helyzet: szemléletet kellene adniuk, az apróságoknak meg bárki utána tud nézni, ha szüksége lesz rá (a szemlélet meg ahhoz kell, hogy tudja, mit és hol keressen).

A #7 szívemből szólt, az egyetemi képzésnek egyszerre kell adni lexikális tudást, áttekintést és szemléletet. Ha egyik csorbát szenved, a minőség szenved csorbát.

Azt viszont szét kell választani, mi a képzés szerepe, tartalma, módszertana úgy általában, és mi az, ami ebből adott térben és időben konkrétan megvalósul. Nincs ideális helyzet. A képzés egyben szakma és politika. Egyszerre konkrét irányítás és konkrét ember (oktatói) kivitelezése. Az ember nem tökéletes és főleg nem gép. Sok dolgot lehet felróni a mai oktatásban (és a múltbéliben is), az azonban mindig konkrét személy terve, kivitelezése, azt lehet kritizálni.

Hogy például az anatómiát miként lehet tanítani, milyen részletességgel, azt mondja meg elméleti és gyakorló orvos, egy pedagógus és egy pszichológus. Aztán vizsgálják meg máik hasonló szakértők, szedjék ízekre é állapodjanak meg. De amikor a politika ebbe beleszól, onnantól nem beszélhetünk minőségi szakmai képzésről.