Az első világháborús repülőgépek támadhattak esőben?

Hát bizony anno időjárásfüggőbb sport volt a repülés.

A vászonos szárnyak még annyira nem lett volna gond, mert a lakkozott vászon bírja a gyűrődést.

A gyújtáson, generátoron, neadjisten dinamón kívül nem nagyon volt már akkor sem a motoroknak a víztől megálló eleme, azt a keveset le lehetett védeni. Szerintem egy 1995-ös Renault Megane előbb rohad le esőben motorháztető nélkül, mint mondjuk Bleriot gépe akkoriban.

Megkockáztatom, hogy azoknak a motoroknak kifejezetten jól esett egy kis porlasztott esővíz-hűtés.

Nem ezzel volt a baj.

Hanem azzal, hogy

1. a pilóták xart sem láttak. Egy egy motorosszemüveg a repüléshez biztonságosan szükséges látáshoz esőben, 100 km/h körül, felett nagyon kevés. Nem volt radar, elektronikus földi irányítás, GPS, a viharba keveredett pilóták max annyit tudtak biztosan a hollétükről, hogy még nem estek le.

2. Beton- vagy bitumenpályás reptér gyakorlatilag nem volt. Nem hogy katonai, de civil forgalmi sem nagyon.

A felázott gyepes talajon, azokkal a vékony kerekekkel a leszállás életveszélyes volt, a felszállás meg lehetetlen.

Még némi plusz: az éjjeli repülés is szinte lehetetlen volt.

A harmincas évektől indult csak be éjszakai futárszolgálat is, de még akkor is orosz rulett volt.