Ha nem lenne titkosítva semmi gyorsabban fejlődne technikák?

Kicsit válasszuk már szét a "titkosítva" és a "szabadalommal védett" dolgokat, a hadifejlesztési és ipari titkokat.

Lehet, de kapnánk mellé a nyakunkba egy csomó dolgot, ami nagyon nem tetszene. Például rengeteg alkalmazási mód kerülhetne olyan kezekbe, akik nem neked jóleső célra használnák fel.

Mondjuk hadiipari fejlesztéseket. Nem hiszem, hogy vidámabb világ lenne, ahol a terroristák ezeket egy kattintással tölthetnék le a netről.

És szerintem a fejlesztési piaci versenyt is visszavetné jócskán, ha mindenki a másik kész munkáját nyúlhatná azonnal, meg sem próbálna párhuzamosan, esetlegesen még jobbat fejleszteni.

A tudományos világban a gyorsan megosztott információ ma már általános, nincs titkolózás, tehát ez a terület úgy tud fejlődni, mint még soha.

De az ipari gyártás más tészta.

Az #5 állítás nem igaz. A minőség garanciája nem attól függ, ki gyártja, hanem attól, hogy ellenőrzik-e. És ha rossz valami, kiszűrik. Az más kérés, hogy egy ilyen folyamat vége az lehet, hogy a rendszeresen rosszat gyártót eltiltják a gyártástól (megakadályozzák). A drogpiaclényege, hogy nem ellenőrzött. Ha az lenne, nem is létezne.

Kétféle probléma szokott lenni. 1. Valaki felfedez valamit, többnyire működési elvet (kitalálni nem fogja, megérteni fogja a tapasztalatait). Ez hasznos, de borzasztó drága a gyártása. Ekkor többnyire az gyárt, akinek van rá pénze. És ebbe beleértendő, hogy erőszakkal elveszi a tudást, vagy olcsón megveszi, vagy ellopja. Számos példa van mindre a világban. Az a legritkább, hogy a felfedező fog gyártani, ugyanis jellemzően vagy gyártunk vagy felfedezünk. A kettő együtt nem megy, egyfelől a mentalitás, másfelől a pénz miatt. 2. Valaki felfedez valamit, amihez annyi ész kell, ami csak a felfedezőnek van (abban a témában). Ekkor aki mégis beletanul, egyszerűen a dolog az övé is lesz. Ez a lopás egy speciális formája, hiszen valaki meglehetősen sok időt, fáradságot, pénzt beleölt, de haszna a lényegesen kisebb munkát végzőnek (a megtanulónak) lesz belőle. Például jellemzően ez a helyzet a tudományos világ szakirodalmát illetően. Csak egy, talán megérthető példa. Több év munkája árán valaki leközöl egy cikket. Ez úgy történik, hogy előzetesen 3 hasonló témát művelő lektor egyetért vele (vagy nem tud belekötni bizonyíthatóan). Ez négy ember komoly munkája (a lektorokéba beleszámít a korábbi cikkeik - ettől lehettek lektorok), pénze viszont kizárólag a kiadónak lesz belőle. Meg akinek ő eladja. Neki erre is lesz kapacitása, a felfedezőnek többnyire lehetősége sincs. Ez a lopás intézményesített, nemzetközi joggal megtámasztott esete. És legtöbbször a szerző is elfogadja, mert nem erről, hanem atémájáról gondolkodik (az izgalmasabb).