Növény génmódosításánál hogyan tudják "csipesszel megfogni" a megfelelő szekvenciát?

Növényeknél működik a "génpuska" nevű - igencsak durva eljárás. Aztán ha valami gyakorlatban használható eredmény véletlenül mégiscsak összejön, akkor azt állítják:

"Kitartó, céltudatos kutatás eredménye!"

Álatlában megfelelő DNS hasító enzimekkel (restrikciós endonukleázokkal) darabolják a DNS-t. Ezek csak bizonyos helyeken hasítják a DNS-t, így ha jól választjuk meg őket, lesz olyan darab, ami a kívánt gént tartalmazza. (A "fejlettebb", jobban irányítható verzió a CRISPR rendszer.)

A kívánt darabot például gélelektroforézissel tudják elválasztani a többitől. (Ez a DNS méret szerinti elválasztását teszi lehetővé.)

Kell egy hordozó DNS (vektor), például egy plazmid vagy vírus. Ezt is ugyanazzal az enzimmel hasítják, majd összekeverik a bejuttatni kívánt DNS-el. Ezután egy másik enzim segítségével (ligáz) összekötik a szabad végeket. Ez egy kicsit random dolog, szóval nem minden eredményül kapott DNS lesz jó, de az esetek egy részében pont be fog épülni a bejuttatni kívánt DNS szakasz a vektorba.

Ezután be kell juttatni a célsejtbe (a példádban az agrobaktériumba). Ez baktériumok esetén történhet egyszerű transzfomrációval: a baktériumok hajlamosak felvenni DNS darabokat a környezetükből (főleg ha noszogatják őket pédlául Ca2+ ionokkal vagy elektromossággal). De az 1. válaszoló által említett génpuska is alkalmas erre.

Persze a DNS nem épül be 100% eséllyel (vagy éppen rossz helyre épülhet be), ezért még ki kell válogatni a sikeresen génmódosított sejteket.