Amennyiben találnánk egy fejlett civilizációt a galaxisunkban, üzennénk nekik?

Ha valami jelet kapunk, akkor is csak azt tudhatjuk, hogy ezer évvel ezelőtt létezett ez a civilizáció. Azóta lehet, hogy már ki is halt vagy teljesen megváltozott.

A mostani tudásunkkal még az is nehéz, hogy ezer fényévnyire egy bolygó létezéséről tudomást szerezzünk. Ami azt jelenti, hogy nem tudunk olyan jelet küldeni, amit bármilyen fejlett lények észrevennének.

Mivel ezer évekről van szó, várhatunk még pár évtizedet, vagy egy akár egy évszázadot, hogy a jelküldési lehetőségeink fejlődjenek.

Vagy akár hobbiból, remény nélkül elindíthatunk valami gyenge rádió vagy fényjelet. Amivel kb. 0 az esélyünk, hogy 1000 év múlva fogni tudják a másik bolygón.

Nem tudjunk, de már üzentünk párszor. Nyitott kapukat döngetsz. Elvégre üzenni lehet a vakvilágba is.

Alábbi üzenet nem jöhetett volna létre a mesterséges intelligencia támogatása nélkül, de én szerkesztettem, fordítottam, magyarítottam, tehát az én munkám is benne van.

Meg nyilván az alapötlet, én már hallottam ezekről, ezért tudtam mit kell küldeni.

(Milyen érdekes, már nekem kell előre védekezni a piszkálódások ellen, elvégre tudomány rovat, ahol tudást osztunk meg, elméletben.)

Elnézést a tudásért (tudás megosztásáért) Gyakori Kérdések.

----------------------------------------

A földönkívüli intelligenciával való kommunikáció (CETI) keresése egy multidiszciplináris törekvés, amely a modern csillagászat, a matematika és a szociológia történetét öleli fel. Míg a korai koncepciókat a 19. század technológiája korlátozta, a rádiócsillagászat és a csillagközi űrrepülés megjelenése a 20. században lehetővé tette az emberiség számára, hogy az elméleti spekulációkról aktív üzenetküldésre térjen át.

Ezek az erőfeszítések, amelyeket gyakran METI-ként (Messaging Extraterrestrial Intelligence - Földönkívüli Intelligencia Üzenetküldése) kategorizálnak, tervezett kísérletet jelentenek az univerzum „Nagy Csendjének” leküzdésére, egy olyan jelenségre, amelyet híresen a Fermi-paradoxon foglal össze.

Korai koncepciók és vizuális javaslatok

A rádió feltalálása előtt a tudósok vizuális jelek használatát ajánlották a világok közötti szakadék áthidalására. Az 1820-as évek elején Carl Friedrich Gauss német matematikus egy hatalmas geometriai látványosság létrehozását gondolta el a szibériai erdőben, miszerint tisztítsanak meg egy derékszögű háromszöget, ültessék be búzával, fenyőfákkal körülvéve, hogy bemutassa a Pitagorasz-tételt a Holdon vagy a Marson lévő megfigyelőknek.

Röviddel ezután, 1840-ben, Joseph Johann von Littrow osztrák csillagász azt találta ki, hogy ássanak egy 30 kilométer átmérőjű kör alakú árkot a Szahara sivatagban, töltsék fel kerozinnal, és éjszaka gyújtsák meg, hogy jelezzék az emberi jelenlétet.

A 19. század végére olyan feltalálók, mint Charles Cros és Sir Francis Galton, elkezdték vizsgálni a fókuszált fény használatát. Cros egy parabolatükörrel képzelte el az elektromosan előállított fény Mars felé fókuszálását, míg Galton egy tükörrendszert ajánlott, Morse-kódszerű jelek villantására.

Ezek a korai elképzelések azon, az akkoriban elterjedt hiedelmen alapultak, hogy a Holdat, a Marsot vagy a Vénuszt intelligens lények lakják, amelyek képesek távcsővel megfigyelni.

A csillagközi rádióüzenetek hajnala

Az első tényleges üzenetküldés a mélyűrbe 1962-ben történt, amikor az Evpatoria Bolygóradar szovjet tudósai Morse-kód jelet küldtek a Vénusz felé.

Az üzenet három szóból állt: "MIR" (Béke), "LENIN" és "CCCP" (de cirill betűkkel). Bár elsősorban a radartechnológia tesztje, ez az első szándékosan egy másik világba küldött rádióüzenet.

A leghíresebb rádióüzenet azonban az Arecibo üzenet, amelyet 1974. november 16-án sugároztak ki:

[link]

Fizikai tárgyak:

Az úttörők és az utazók

Az emberiség fizikai „palackokat” is küldött a kozmikus óceánba csillagközi szondákkal.

Az 1972-ben és 1973-ban felbocsátott Pioneer 10 és 11 űrszondák mindegyike egy arany eloxált alumínium plakettet hordoz. A Carl Sagan és Frank Drake által tervezett plakettek egy férfi és egy nő vonalrajzát, a Nap 14 pulzárhoz viszonyított helyzetének térképét, valamint a hidrogénatom hiperfinom átmenetének diagramját mutatják, hogy univerzális idő- és hosszúságegységet adjanak.

1977-ben felbocsátották a Voyager 1 és 2 szondákat, amelyek a Golden Record nevű 30 cm-es, aranyozott réz gramofonlemezt hordozták. Ez az „időkapszula” 115 képet, 55 nyelven írt üdvözleteket, 90 percnyi zenét különböző kultúrákból (köztük Bach, Mozart és Chuck Berry műveit), valamint különféle „Föld hangjait” (például bálnadalt, mennydörgést és egy szívverést) tartalmaz.

A lemez borítóján található egy útmutató a lejátszáshoz, amely ugyanazt a pulzártérképet és hidrogénatom-diagramokat használja, mint amelyek a Pioneer plaketteken is szerepelnek.

Modern METI és kereskedelmi jelek

A 21. században az üzenetküldés egyre gyakoribbá, és néha kereskedelmi jellegűvé vált. 2008-ban az „Üzenet a Földről” (AMFE) projekt nagy teljesítményű digitális időkapszulát küldött a Gliese 581c, egy potenciálisan lakható exobolygó felé. Ugyanebben az évben a NASA a Beatles „Across the Universe” című dalát továbbította a Sarkcsillag, a Polaris felé, hogy megünnepelje az ügynökség 50. évfordulóját.

Kereskedelmi vállalkozások is részt vettek; 2008-ban a Doritos cég egy 30 másodperces reklámot sugárzott a Nagy Medve csillagkép felé. 2010-ben egy "Klingon Opera" meghívót sugároztak az űrbe, hogy földönkívülieket hívjanak meg egy hollandiai előadásra.

Bár ezeket a későbbi üzeneteket gyakran kritizálják „kozmikus szennyezésként” vagy „dzsungelben kiabálásként”, tükrözik az emberi vágyat, hogy meghallják az univerzum hatalmasságaiban.

----------

Gondoltam arra is, hogy rövidebbre vágom, de a szokásos: olyan szépen összefoglalja, hogy szerintem bűn lenne eltitkolni az internetes közösség elől, a tudás bármely kis részét.

Tényleg elnézést, tudomány...

Üzenhetünk, de sok értelme nem lenne. 1000 év alatt érne oda az üzenetünk, 1000 év alatt érkezne meg a válaszuk. Nem lenne egy pörgős csevegés.

Ha pedig sokkal fejlettebbek nálunk, akkor kockázatos lenne felhívni a figyelmüket a létezésünkre.

"Azért durva lenne, hogy tudjuk, látjuk, hogy ott vannak,"

Nem egészen. Azt tudnánk, hogy 1000 éve hol voltak.

Ez olyan, mintha ők azt mondanák, hogy tudják, hogy itt a Földön most történik a magyar Honfoglalás, kardokkal és íjakkal.

"Amennyiben találnánk egy fejlett civilizációt a galaxisunkban, üzennénk nekik?"

nagyon remélem, hogy a felfedezés után még jó sokáig várnánk a kapcsolatfelvétellel, előbb jó alaposan kiismernénk, kivel állunk szemben.

elég ha egyetlen indián elkezdett integetni, hogy "szevasztok spanyolok, itt vagyunk", másnapra már rabszolga vagy trófea lett a törzs tagjaiból, de ha mégsem, akkor számukra egzotikus európai kórságok nyírták ki őket

de sajnos néhány ostoba pont elég. lásd METI.

A Föld is látszik 1000 fényévről és még ki is irthatja magát.

Másról van szó, ha ők olyan fejlettek, hogy képesek látni onnan a Földet, ahhoz a mi tudásunk szerint több kilométer (vagy több száz km) átmérőjű tükörrendszer lenne szükséges és nagy okosság, hogy azt kivitelezzék.

Ha olyan okosak, talán ki sem irtják magukat? Ki tudja...

Másik elméleti lehetőség a gravitációs lencsézés, Einstein alapján, a téridő görbítését kihasználva.

A történet érdekes.

1000 fényév távolságáról már kihívás, hogy felismerjük, hogy küldtek egy üzenetet.

Az, hogy az üzenetet egyáltalán észrevegyük rengeteg egybeesésre van szükség:

Hozzánk hasonló rádió vagy lézer technikát használjanak. Az, hogy milyen más lehetőségek vannak nem tudjuk, mert ezt megvalósítottuk, nincs nyomás más technikák kidolgozására. Az adatok kódolására a földön is rengeteg technikát használunk (AM, FM, SSB, PCM jut eszembe hirtelen, de sokkal több van), egy idegen civilizáció egészen más kódolásokat is használhat.

Az idegenek életciklusa nem térhet el nagyon a miénktől. A kedvenc földi példám, hogy egy teknős hogyan kommunikálna egy tiszavirággal?

Tételezzük fel, hogy megvan a kommunikáció.

A legjobb technikánk erre a rádió és a lézer. 300 000 km/s terjedési sebességgel. A néhány 10 fényévre levő csillagokkal is a távolság (fényévben) duplája az információcsere holtideje, azonnali válaszok esetén.

Ha valaki üzenetet tud küldeni, azzal nem feltétlenül érdemes szóba állni, mert lehet fejlettebb és jobban felfegyverzettek is. Arról nem is beszélve, hogy hozhatnak olyan fertőzést, ami kiírtja a földi életet.

Ha nagyobb távolságra vannak, akkor a holtidő nő. Ha valamiből tudhatjuk, hogy nem akarnak és nem is tudnak ide jönni, akkor lehet értelme technológiai eszmecserét folytatni. A távolság nem feltétlenül jelent védelmet, mert lehet olyan hajtóművük, amik a fénysebesség felett is működnek (nem jelenthetjük ki, hogy minden fizikai jelenséget ismerünk).